Ha valaki nem tud kapcsolatban/gyerekben tervezni, nincs testvére/barátai, akkor neki mit tanácsolnátok hogy mit csináljon 30, 40, 50, felett?

Gyűjts össze annyi pénzt, hogy elmehess nyaralgatni, élj a hobbijaidnak. Ha az emberi kapcsolatok nem jöhetnek szóba, akkor legyen kutyád, neveld fel, menj vele kirándulni, vagy akár csak sétálni a közeli erdőben. Ha igazán kerülni akarod az embereket, gyűjts vidéki kertes házra (a semmi közepén nagyon olcsók a többihez képest), ott foglalkozhatsz a kerteddel, állattartással, akármivel. Tanulj új szakmákat, nyelveket, bármi, ami érdekel pl. kötés, horgolás. Járj el önkéntes munkákra, amiket élveznél.

Nem tudom ezekre irányult-e a kérdésed. (Ha arra irányult, hogy ki lát el így, ha beteg leszel vagy ilyenek, és abszolút senkid sincs, akkor ápolónőt kell fogadni.)

A párkapcsolaton kívül rengeteg más lehetőséged van. Például olyan közösség, ahol a hobbi köt össze más emberekkel. Nem kell túlságosan bonyolítani. Elmész jól érzed magad (mert olyat csinálsz amit szeretsz és érdekel), aztán idővel úgyis jóban leszel a társaság egy részével.

Ha valaki nem megy sehova, nem szeret semmit csinálni és nem szeretne barátokat sem szerezni, akkor lehet, hogy neki nincs is igénye társas kapcsolatokra. Van ilyen is és ez nem feltétlenül rossz dolog, van aki nagyon is jól elvan egyedül.

8# "Nem biztos, hogy bírni fogom" Bizony.

3:20-tól van itt neked valami, mivel szép dal szánd rá az egészre a pár percet:

https://www.youtube.com/watch?v=M4ypWYOJyH0

Nagyon sajnálom, én is némileg hasonló helyzetben vagyok. Nekem egy "barátság" éppen most megy nagyon csúnyán tönkre. Egyre kevesebb a reményem, hogy helyrehozhatóak az ellentétek.

Meg tudlak érteni, ha nagyon nehezen bízol emberekben. Talán próbáld meg az egyházi közösségeket (tudom, alapvetően vallásellenes ez az oldal,) de én ilyen helyen találtam egy olyan kapcsolatot, ahol nagyon szépen megjavult a korábbi tartós konfliktushelyzet.

Azóta majdnem minden egyes alkalommal - akár naponta többször is(!) - mosolyt kapok, integetést, köszönést, stb. Fáradhatatlanul érkezik hozzám a sok-sok pozitív bíztató jel. Ez pedig növeli az önbecsülésemet is. Már nem érzem annyira a magányt...

Ezenkívül - szintén egyházi közösségből - találtam egy újabb barátságot, ami még csak ezután kezd kibontakozni (még nagyon új, alig ismerjük egymást,) de máris azt érzem, hogy komoly lelkitámasz lesz nekem az illető. (Főleg férfiakkal alakulnak ezek a barátságok.)

Kívánok neked is hasonló jókat kérdező!

Ui: nő vagy férfi vagy egyébként? Hány éves?

Üdv:

egy hölgy