Házasságban élők! Őszintén mennyivel lett jobb/rosszabb a kapcsolat közöttetek miután osszehazasodtatok? Mit csinalnatok másképp ha még egyszer esélyt kapnatok? Tanacsolnatok valami hasznosat?

Semmit nem változott a kapcsolatom a feleségemmel a házasságunkat követően. 20 év együttélés után vettem feleségül, ekkor is csak azért, mert érzem közeledni a véget és szerettem volna róla gondoskodni arra az esetre is, ha elvinne utolsó utamra a kaszás. Sokkal nyugodtabb vagyok, hogy nem a semmiben fog lebegni, - ha az államon múlna, már most hajléktalan lenne. Semmit nem csinálnék másképp, - voltak nehéz idők is, (amikor azon sakkoztunk, hogy mit, milyen sorrendben kell befoltozni anyagilag, ill. mi "várhat egy kicsit"), de ezeknek az akadályoknak az együttes vétele csak megerősítette a köteléket kettőnk között. Az idők folyamán elmaradtak a hatalmas ágyjelenetek, de ettől én még nagyon szeretem. A háttérben annyi, számomra kínos dolgot elintéz a mai napig, hogy míg élek, nem fogom tudni meghálálni neki, - kevés olyan odaadó és rendes feleség lehet a világon, mint az enyém. Igyekszem megbecsülni. Igaz, hogy a teendők érdemi részét ő intézi otthoni berkekben, de cserébe szoktam biztosítani neki számos olyan alkalmat minden évben többször, ami kizárólag róla szól és számos alkalommal lepem meg spontán valami figyelmességgel. Pl. a tankolás kifizetésekor viszek neki desszertet vagy valami apróságot, amit bent a benzinkút bolti helységében szólítottam magamhoz - az ellenértékét kifizetve. Elmegyünk velnesszezni, gyógyfürdőbe, elutazunk valahová - és ezeken az alkalmakon kizárólag az történik, amihez hangulata, energiája van, mert megérdemli. Ha elvisz az ördög, automatikusan megörökli, amit hátrahagyok - és ez nem adósság. Tanácsot adni nemigen lehet ilyen horderejű dolgokban, mert a létező összes párkapcsolat más és más módon működőképes, - ha abból indulok ki, hogy minden egyes ember (egyénre lebontva) más és más.

Semmi, de semmi nem változott a kapcsolatunkban és ez így van rendjén. A házasságkötés önmagában nem javíthat és nem is ronthat egy jó kapcsolaton.

Semmin nem változtatott, egyáltalán. Jó, mélyebb érzés kimondani, hogy a férjem és én a felesége vagyok, de szerintem ez is csak még az újdonság ereje. Szerelem? Ha a kezdeti fellángolásra gondolsz, az már nincs meg, de ez olyan mély kötődéssé és szeretetté alakult át, amit még sosem éreztem senki iránt. Vágyom a társaságára, az érintésére, a beszélgetéseinkre, arra ahogy a mindennapjainkat együtt "igazgassuk", fura ha nem mellette ébredek, hiányzik, ha külön utazunk valahova. Közösen tervezünk, együtt nézünk előre, soha, a vitáink során sem fordult elő, hogy úgy éreztük volna, hogy nem tudjuk leélni együtt az életünket. Ha ezt nevezzük szerelemnek, akkor ez nálunk 6 év után is nagyon erősen megvan. Egyelőre azt mondom semmit nem csinálnék másképp. Nagyon tudatosan mentem bele ebbe a kapcsolatba és minden jól alakult egyelőre. Remélem 20 év múlva is ezt mondom. :)