Öngyilkosnak lenni önzőség, de elvárni hogy valaki szenvedve éljen nem az?

Azért gondolják önzőségnek mer eldobják maguktol azt amiért valaki foggalkörömmel harcolna de sajnos neki lejár az ideje.Ez egy szomorú dolog hogy vannak emberek akik bármit megadnának azert hogy élhesenek míg mások eldobják maguktól azt amiből csak egyetlen egy van-az életet.

Persze itt hagyni könnyű mindent,és elmenekülni a halalba...élni nehéz de mégis a legszebb dolog.Nem az a bátor aki ongyilkos lesz hanem az aki bármilyen nehez is él tovab.

Amputált labbal nem lehet egyszerű,de gondolj bele vannak akiknek sokal de sokkal rosszab megis mosolyognak mer élhetnek:)A fájdalom mindig ott lesz de helyette építhec nagyon boldogsagot,mert képes vagy rá,képes leszel elfogadni magadat.

Szerintem nem önzés. Mindenkinek elsősorban önmagáért kell élni, nem a környezete kiszolgálásáért. Az más, ha van gyereked, vagy valakid, aki tőled függ, akkor terhel felé egyfajta felelősség.

Nem tudom amúgy, milyen a helyzeted, azt se, mihez értesz, milyen vagy, és csak egy lábadat amputálták-e, de szerintem amputált lábbal még lehet egész jó életet is élni. Nyilván nem lehet mindent, de egy csomó izgalmas dologban nem akadályoz meg. Ha csak ez az oka, kár öngyilkosnak lenned, persze te tudod.

Mindig annak faj, aki tulel. Nehez elengedni es efogadni az elmulas visszafordithatatlan tenyet. Nehez lekuzdeni a tehetetlenseggel jaro duhot, lelkiismeretfurdalast az elmulasztott, vagy hatekonyabb segitsegert, az elpocsekolt idot.

Nem annak a cipojeben jarunk, aki itt hagy minket onszantabol, nem is az o fajdalmat eljuk meg, hanem a sajatunkat. Marpedig a sajat fajdalmunk oka az, aki ezt elkovette. Hamar at lehet billenni a vadlo oldalra, a haragba. Ez nem valodi onzes a tulelok reszerol, csak a fajdalom kivetitese arra, aki elhagyott.

Ha idegen koveti el, sokkal konyebb palcat torni felette, nem nagyon van reszrehajlas, egyutterzes (vele). Objektivabb, kegyetlenebb a ralatas, eszunkbe jut, hogy masokat milyen hamar elvesz tolunk a sors, betegseg, baleset stb folytan, es ezt az igazsagtalansagot csak erositi, ha valaki onkent lep ki az eletbol.

Én nem tartom önzésnek.

És egyes felvilágosultabb országokban, ahol végeznek eutanáziát, szerintem szintén nagyobb elfogadással állnak a témához.

De egy olyan mentalitású országtól mit várunk, ahol azt sem döntheted el magadról, hogy akarsz-e gyereket és ha nem, elköttetnéd magad, hogy ne kelljen állandóan a védekezéssel szarakodni, ami azért nem 100%? Ja, meddővé tesznek X gyerek meg X éves korod után. Ez a szabadon rendelkezés saját magad felett.

Ezek után várjunk elfogadást arra, ha valaki úgy dönt nem akar tovább élni? 😒

Mas lenne a megitelese sok eutanaziat valasztonak a szeretteik koreben. Amig ott relevans prognozis van, eletminosegi kilatasokat lehet targyilagosan megitelni, felszinen van szinte minden problema, az elbucsuzas es elengedes lehetosege, a dontes egyezo akaratu lesz (beteg-csalad-orvos kozott).

Az ongyilkossag vegeredmenye ugyanez, de szinte soha nincs egyezo akarat a tulelokkel, igy ezt a ket esetet folosleges parhuzamba tenni.