Az öngyilkosság miért önzőség?

Azért, mert a legtöbb ilyen fajta szenvedés megszüntethető, ha fiatal az öngyilkos, pl. kamasz, akkor szinte biztos, hogy kinövi (szinte minden kamasznak vannak nagyon zűrös, szubjektívan borzalmas időszakai), ha depresszió áll a háttérben, az nehezen, de kikezelhető. A halálon viszont nem lehet változtatni. A szülőnek extra fájdalom, hogy kudarcot vallott segítségnyújtásban, vagy nem vette észre az intő jeleket időben, ami egész hátralevő életében kísérteni fogja.

Amúgy nem maga a boldogtalanság vezet zömmel öngyilkossághoz, hanem egy kóros, végletekig beszűkült elmeállapot - tehát betegség - tehát kezelhető. Mentálisan egészséges ember nem lesz öngyilkos, kivéve speciális eseteket.

Ha komoly szenvedésről beszélsz, pl. kezelhetetlen, kínokkal teli betegségben szenvedsz, vagy olyanban, aminél a kezelés majdnemhogy olyan rossz, mint a betegség (tehát kb. hosszú, elnyújtott kínszenvedős haldoklás állapotában létezel vagy fogsz létezni rövidesen, kiszolgáltatva teljesen), akkor nem tartom önzőségnek, ha még addig lépsz, amíg megteheted és tudsz önállóan mozogni. Ezt nevezem pl. speciális esetnek. Ha ilyen betegségem lenne vagy nagyon durván megnyomorodnék, nem akarnék tovább élni, és azt hiszem a családom NAGYON NEHEZEN, de megértené (mert ők se szeretnének így "élni"), még ha nem is fogadná el teljesen.

Akkor se tartom önzésnek, ha TÉNYLEG senkid sincs - se család, se senki. Ebbe nem értendő bele hogy "van család, de úgyse hiányoznék nekik" ugyanis ez legtöbbször nem igaz - hanem arra gondolok, ha eleve kevés rokonod volt, ők mind meghaltak, nincs párkapcsolatod, gyereked, tényleg senkid.

#3-assal értek egyet...

én 7 évig voltam depressziós többször voltam nagyon közel hozzá, hogy megtegyem...de mégsem tettem, mert úgy éreztem, hogy ezzel tönkreteszem a családom életét...ez tartott vissza csak...és 7 év után pár hete meggyógyultam...az öngyilkosság a legkönnyebb út...élni sokkal nehezebb...a boldogságért tenni kell! ne a sült galambot várja aki boldogtalan hanem tegyen a boldogságért!

Egyáltalá nem önzőség, csak a vallások - kifejezetten a katolikus vallás - szerint.

ha egy szülő gyereke öngyilkos lesz, akkor a lélektan törvényei szerint majdnem biztosan a szülői nevelés, a szeretethiány és egyéb súlyos porblémák állnak emögött. Az öngyilkosság ugyanis nem más, mint a megküzdési képességek csődöt mondása, és az emberben levő teljes agresszió (félelem, harag) önmaga ellen való fordulása.

Egy bigott katolikusnak vagy egyéb bigott vallásúnak könnyebb azt mondania, hogy a gyereke önző volt, azért lett öngyilkos, mint elismerni azt, hogy ő maga volt valójában az önző, aki addig taposta a gyerekét, amíg az öngyilkos nem lett.

Ezzel az "önző volt, azért lett öngyilkos" szöveggel valójában átfordítják a felelősséget: az áldozatot hibáztatják, hogy nekik maguknak könnyebb legyen a lelkük.

Aki igazán önző ember, az szinte SOHA nem lesz öngyilkos.

szerintem nem átforgatják a felelősséget...nehogy már az öngyilkos akarja másra terhelni a felelősséget! persze bizonyos kor után számít ez...de szerintem 14 éves kortól a saját hibája...én 7 évig voltam depressziós a saját hibám! nem másé! én reagáltam így egy csalódásra! ha megöltem volna magam az is a saját hibám lett volna! miért másé lenne? mert nem figyel rám? az én dolgom, hogy keressek olyan embert aki figyel rám, aki törődik velem, akitől szeretet kapok...nem várhatom el egész életemben hogy más oldja meg a problémáimat!

ha most megölném magam akkor kinek a hibája lenne?

szerintem az enyém, mert én nem tettem azért, hogy jobb legyen! a legkönnyebb utat választottam...feladni! nem terhelhetem senkire a felelősséget...én rontottam el, én nem javítottam ki, én adtam fel!