Az öngyilkosság miért önzőség?

Szerintem is marhanagy önzőség.

Aki kilátástalan helyzetbe kerül, depresszióba annak szerintem tuti megfordul a lehetőség a fejében, nekem is van néha olyan érzésem, hogy minek élek egyáltalán...aztán találok valamit ami épp leköt, és máris jobban vagyok.

Bizonyos esetekben meg tudom érteni az öngyilkosságot is, ha oylan trauma éri az embert, ami miatt gondolkodás nélkül ezt választja. De az öngyilkosok többsége csak egy gyenge ember aki nem képes megállni a lábán és a könnyebb utat választja. És a mai világban nem szégyen segítséget sem kérni.

De a többségnek azért van 1-2 barátja, párja, szólő, testvér akiknek hiányozna. És a szülő nem fogja annyiban letudni hogy "gyáva volt", hanem magát fogja okolni, magát fogja tönkretenni, és élhet azzal hogy elveszített egy gyereket. És igen is önző az, aki leszarja hogy utána hány ember lesz boldogtalan az ő halála miatt.

"Egyébként véleményem szerint igenis egyfajta megfutamodás az öngyilkosság ... ,feladja .. neki úgysem sikerülhet ,nincs megoldás a problémáira ,pedig DEHOGYNEM ! AKARNI KELL ,NEM ELVESZNI A LELKI GYENGESÉGBEN !"

Hidd el, hogy van olyan, hogy NINCS MEGOLDÁS!!!

Szomorú, de van ilyen. Ekkor a pszichológus is csak azt tudja tanácsolni, hogy változtasson az életmódján, kezdjen el máshol nekifutni, mert a jelenlegi út menthetetlen.

Érdekes beszélgetés alakult itt ki, de úgy látom a legtöbben csak kívülállóként látják ezt.

Én rengetegszer gondoltam rá. Ez nem úgy megy, hogy akkor most megteszem. Mind alkalommal tovább megy az ember, csak gondol rá, aztán már tervezgeti, már előkészületeket is.

Két éve meg is próbáltam...

Sokan azt hiszik ez gyávaság, meg beszűkült tudatállapotban követi el az illető.

Mindkettő tévedés, az meg főleg, hogy ez olyan cry for help dolog lenne.

Én úgy gondolom, hogy egy életünk van, azzal azt teszünk amit akarunk. És azért sem önzőség, mert egy ideális helyzetben az ember nem jut el oda, hogy komolyan meg akarja tenni. Van családja, barátai, akikkel megbeszélheti a gondjait. De ha a környezetében senkihez sem tud fordulni, akkor azok az emberek milyen jogon mondják azt, hogy ez önző dolog?

Ha jobb szülő, jobb barát lettél volna figyeltél volna rám, bíztam volna benned annyira, hogy merjek segítséget kérni...

nem feltétlenül önzőség.

csak a legtöbb ember érzéketlen és el sem tudja képzelni, milyen egy öngyilkos élete, ezért szidják őket.

mellesleg ők is ugyanolyan önzők.

Relatív hogy önző e vagy sem.

A családnak bizonyára tényleg fáj hogy elmegy az akit szerettek és önző lehet az öngyilkos azért mert ő elmegy hátat fordít a fájdalomnak és 1 perc fájdalom után minden eltűnik neki azok viszont akik őt szeretik egy életen át szenvednek a döntése miatt és evvel kell együtt élniük.

Viszont az is önző lehet hogy a szerettek elvárják hogy az adott személy éljen mert ők nem akarják elveszíteni és inkább a személy szenvedjen az élettel mint hogy ők szenvedjenek mert elveszítik.

Én úgy gondolom minden embernek vannak mély pontjai nekem is voltak de van az a pont ami nagyon nehéz sokaknak nem is jön el ez a pont de akinek eljön tudja mennyire fáj és megértem hogy a könnyebb út mellet dönt elvégre ez a saját élete ha még 13-14 éves is akkor is megvan a joga a saját élete felett ítélkezni.Ha elakar menni had menjen ha így könnyebb neki. Az embereknek akik meg szerették el kell fogadniuk az ahogyan döntött

a legtöbb öngyilkosnak nincsenek szerető ismerősei, pont ezért ölik meg magukat.

akinek meg van, az nem lesz olyan önző hogy visszatartsa ha szenved.

az az 1 perc lehet akár 1 óra szenvedés is. a legtöbb öngyilkos nem tudja hogyan kell csinálni.