Van-e beleszólásunk az életünkbe? Bűn-e az öngyilkosság? Nem önzőség Isten részéről megteremteni minket?

"Esetleg az élet egy lehetőség valamire?"

Csak úgy mint a kukacnak is lehetőség,hogy pillangóvá váljon.:)

Úgy az embernek is van lehetősége,hogy az elme börtönéből kiszabaduljon.És szárnyaljon a lelke.

Mert az elme tartja fogva a lelket,az elképzelésekkel akarással,téveszmékkel.

A gondolatok foglyai vagyunk,mert meg akarjuk határozni mi a jó nekünk.

De igen, önzőség is van benne.

Amúgy megemlíteném, hogy ez a vallás nem ígéri azt, hogy itt a Földön boldog leszel vagy jól élsz majd.

Ez egy jutalom - majd a túlvilági életedben!

Akkor kapod, ha ez az isten létezik, és olyan, ahogy a Biblia leírja, és még ráadásul elégedett is veled.

És hogy miért jó neki, ha valaki szenved?

Te még sose játszottál számítógépes játékot? Ott is szenved ám a karaktered rendesen! Pl. a Wow-ban a folyamatos harcban!

És ott is lehet azt mondani, hogy ezzel nemesebb lesz, szintet lép... nem? Ugyanez a helyzet itt is.

Isten kijelentette, hogy a műve szép és jó.

Ezt úgy mondta, hogy már tudott a bűnbeesésről és annak összes következményéről is.

Nyílván azt nem döntheti el senki teremtése előtt, hogy akar-e élni vagy nem, mert azelőtt nem létezik. :)

Csak Isten döntheti el, hoyg teremt, vagy nem, de Ő úgy döntött, életet ad sokaknak. De az ember kifejezett választás előtt áll megszületése után, hogy inkább a halált választja vagy azt az örök életet, amely Istennél van (és nem ez nem pusztán egy bazi hosszú élet, hanem a minőségi teljes élet, amely a földi keretek felé emelkedik).

Az ember elbukott, de a szenvedés egy jó pedagógia arra, hogy 1) belássa, hogy rosszul döntött, az Istentől való elszakadásnak ez a következménye, és ez afelé tereli, hogy visszatérjen Istenhez és a mennyet tartsa igazi hazájának; 2) valódi igazi szeretet fejlődjön ki benne, hiszen az igaz szeretet ismérve nem a kéjes lebegés, hanem az áldozat vállalásának képessége, hogy önmagamat képes vagyok rosszabb helyzetbe hozni azért, hoyg másnak jobb legyen!

Amikor az ember életében nincsenek szenvedések, valójában egy lassú visszafejlődési szakaszba lép, akármilyen jól érzi magát. MIhelyst kap egy pofont és olyan helyzetbe kerül, amiből muszáj valahogy kivergődnie (ha máshogy nem, a szenvedés elviselésével és felé való emelkedéssel), rögtön fejlődésnek indul! Ha őszintén szembenézünk a valósággal, azt látjuk: szenvedés nélkül tényleg nincs fejlődés! Ha a tolószékes nem kerül tolószékbe, nagyobb esélye van arra, hoyg nem talál rá Istenre és elkárhozik. Akkor már kívánja, hoyg bárcsak tolószékbe került volna, mert enélkül elherdálta az üdvösségét! Isten mindenkinek annyi örömet és szenvedést ad, amit ha elfogadunk és elhordozunk hálával és erővel, akkor üdvözülünk. Nincs értelme mesterségesen keresni se a plussz örömöket, se a plussz szenvedéseket, se ágálni amiatt, hogy mit ad életünkben Isten, egyszerűen meg kell Benne bízni, megtagadni önmagunkat, felvenni a keresztünket és követni Krisztust.

Mert Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy nem maradt a magasban nektárt iszogatva, amikor kitette a szenvedésnek a bukott embert, hanem Ő maga is vállalta a szenvedést, amikor emberré lett. Nem azért, hogy Ő tökéletesedjen, mert ennél tökéletesebb már nem lehet, hanem inkább a 2. ok miatt, hogy megmutassa mekkora szeretet van Őbenne irántunk.

Minden emebr egyedi és minden ember életében nem véletlenül történnek se a szenvedések se az örömök. Nem a földi karriert kell építeni, hanem bármit, ami ezen a földi életünkben történik velünk, elfogadni és felhasznélni az üdvösségre a másvilágon. Az Öngyilkos nem bízik Istenben, mert nem ismeri még Őt eléggé! Az én életemben a legnagyobb csapások rejtették mindig a legnagyobb lelki fejlődést és mindegyiket hatalmas örömök követték, és a kezdetben legérthetetlenebb dolgok megfejtése rejtette a legfelemelőbb bölcsességeket!

Szervusz

Nagyon jók a kérdéseid, de túl sokat tettél fel egyszerre.

Ha jól megismered a Biblia Istenét, minden kérdésedre választ kapsz ott tőle.

Olyan dolgokkal vádolod (akaratlanul) Istent, amit sohasem követett el. De Sátánnak a világ uralkodójának pontosan ez a célja.

Az még szomorúbb, hogy némelyik vallási tanító időnként olyan gondolatot ébreszt az emberekben, hogy Isten szívtelen. Hogyan? Például amikor tragédia sújt valakit, azt állítják, hogy Isten akaratából történt a dolog. Az ilyen tanítók lényegében Istent okolják a csapásokért. Ez lenne az igazság Istenről? Mit tanít valójában a Biblia? A Jakab 1:13-ban ezt olvassuk: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.” Ezek szerint soha nem Istentől származik a gonoszság, melyet magad körül tapasztalsz (Jób 34:10–12 ez fontos). Igaz, Isten megengedi, hogy történjenek rossz dolgok. De nagy különbség van aközött, hogy megenged valamit, és aközött, hogy ő okozza azt.

Miért gondolod azt, hogy neki jó, ha szenvedést lát? Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a gondolatod azzal, hogy a Fiát föláldozta érted, hogy neked lehetőséged legyen örökké élni itt a földön, betegség, öregség, fájdalom, és természetesen halál nélkül?

Hogy te ezt nem hiszed? Lehet. De attól még ez lehet igaz. Képzeld el az életet, ha Ádám és Éva nem követi el a bűnt, még mindig élnének, és nem lenne haldokló az emberiség. Okafogyottá válna az összes kérdésed, amelyeket feltettél, de ma a körülmények miatt teljesen jogosan foglalkoztat téged.

Ha megnézed magad körül Isten csodálatos teremtésművét, milyen okot találsz rá azt gondolni, hogy nem tudja a földünket egy ilyen hatalmas tudással és energiával bíró Isten paradicsommá tenni a földet? De a szeretete arra is indította, hogy a Fia által minden ma élő ember is ott lehessen ezen a paradicsomi földön, - a feltétele az, hogy hitet gyakoroljunk a Fiában. De ehhez pontos bibliai ismeretre van szükség. Erről Jézus a János 17:3-ban beszél.

A földre vonatkozó örök életről János apostol írt a Jelenések 21:3,4 versében. Igen Isten mindent újjá tesz, ami ma tönkreteszi az ember életét.

Üdvözlettel:Zita

"Miért jó Neki ha valaki szenved?"

Nem az Isten szenvedtet,hanem a bűnös lélek=erő,azaz az eredendő bűn ami a testünket élteti.Amelynek tisztulnia kell,hogy haladni tudjon Isten felé,és ez bizony szenvedéssel jár.

Olyan ez mint mikor ruháinkat különböző vegyszerekkel tisztítjuk,hogy ismét tiszta legyen.

A test a lélek hordozó edénye,ezért a test szenvedi el a lélek,és az elme téveszméit.

Ezért a szenvedés visz előre,mert alázatossá tesz,és engedelmessé.

Érzékennyé Isten hívó szavára.

Aki azt mondja"jöjjetek hozzám kik megfáradtatok,és Én megvigasztallak benneteket.

Ezt a hívó szót halotta meg Nick Vujici is,aki bizonyságot ad arról,hogy az Isten betőlt minden űrt hiányosságot.

Mert a fejben dől el minden,hogy sajnáljuk magunkat,vagy rábízzuk magunkat a kegyelemre,és az Isten gondviselésére.:)

Ez hosszú lesz. Személyes véleményeket fogok írni, amelyeknek egy része hipotézis (ha úgy tetszik hit).

> Van-e beleszólásunk az életünkbe?

Van.

> Bűn-e az öngyilkosság?

Attól függ mit értessz bűn alatt. A keresztény értelemben vett bűn (végtelen lény ellen elkövetett cselekedet ami ennek megfelelő büntetést kíván) nem létezik. Létezik viszont a jó és a rossz. Az öngyilkosság általában véve rossz. De nem minden öngyilkosság rossz. Egy konkrét öngyilkosság összes körülményét ismerve, meg lehet mondani hogy az milyen szempontokból és milyen mértékben volt jó és rossz.

> Nem önzőség Isten részéről megteremteni minket?

Nem.

> Felmerül a kérdés,hogy mi akartuk-e,hogy megszülessünk?

Az akarathoz tudat kell. Tudata csak létezőnek van. Aki nem létezik, annak nincs tudata, tehát a kérdés, hogy "akar-e megszületni" nem értelmes.

> Oly olyan világba ahol elég sok szenvedés várhat egy emberre ha úgy alakul.

Az emberek szenvedésének nagy része önokozott. A saját hibáink következménye.

> Ha valaki nem akarta,hogy megszülessen akkor Isten miért rendelkezett így?

Létezésünk oka nem egy olyan dolog, amit emberként föl lehetne fogni.

> Vagy ebben mint keringő léleknek nincs is beleszólásunk?

Ez ugyan az a kérdés (akartuk-e hogy megszülessünk).

> Esetleg a teremtésünk előtt semmilyen formában nem is létezünk?

A teremtés definíciója az, hogy létrehoz valamit ami korábban nem létezett. Tehát definíció szerint, korábban nem léteztünk. Sem emberi sem más formában. (Az más kérdés, hogy a jelenlegi emberi formánkban való létezésünk előtt léteztünk-e más, emberi vagy nem emberi formában.)

> Nem önzőség Isten részéről megteremteni minket?

Ezt már egyszer kérdezted. Szó szerint ezt.

> Azt nem dönthetjük el,hogy szeretnék-e megszületni(tudva,hogy milyen is a világ és milyen lesz-végidők),de dönthetünk afelől,hogy akkor fejezzük be amikor akarjuk.

Afelől dönthetsz, hogy mit kezdesz a földi életeddel. A földön is csak relatív szabadságod van, de a saját szabadságod szabta kereteken belül azt teszel amit akarsz. A legtöbb ember számára ez magában foglalja a saját földi életed erőszakos befejezését is. (De nem mindenkinek pl. kómában fekvő vagy lebénult embernek nincs ilyen szabadsága.)

> (persze ismeretes,hogy a halál nem a vég hanem a kezdet) Viszont ha így döntünk jön a büntetés ! Jön?

Isten ellen elkövetett bűn, és az Isten által kikényszerített bűn nem létezik. A világegyetem törvényeknek megfelelően működik, és nem igazságtalan. A törvények személytelenek, és mindenkire egyformán érvényesek (ez teszi a törvényt törvénnyé). Ha rosszat teszel, akkor annak rossz hatása van, ami visszafordul rád (közvetve vagy közvetlenül). Ezt nem Isten teszi, hanem ilyen a világ.

> Vagy már eleve az a büntetés,hogy le kell élni az életünket?

Nincs olyan, hogy isteni büntetés.

> Esetleg az élet egy lehetőség valamire?

Az élet lehetőség a fejlődésre.

> Egyáltalán miért jó Istennek az,hogy mi létezünk?

Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Te, mint a világegyetem parányi része, betöltöd a feladatod a nagy egészben. A nagy egész része vagy. Ha nem lennél, akkor hiányozna valami. Ez nem "Istennek jó" hanem mindenkinek. És a "jót" nem olyan értelemben kell érteni, hogy egy végtelen lénynek kellemes érzés.

> Miért kell a szenvedésben örömet és értelemet találni?

Nem kell.

> A nyaktól lefelé béna az Isten szerint teljes értékű életet él?

Van olyan aki nem béna de tömeggyilkos. Olyan is van aki csecsemő korában meghal. Különböző szabadsággal, különböző lehetőségekkel jövünk erre a világra. Ez csak akkor látszódik igazságtalannak, ha mindenki csak egyszer inkarnálódik. Ha elfogadod a reinkarnációt, akkor nem fog igazságtalannak tűnni. Természetesen nem kell hinned ilyesmiben, de bizonyíték híján nem is lehet elvetni a lehetségességét. Ha találsz jobb magyarázatot ami kevésbé ellentmondásos, akkor elfogadhatod azt is hipotézisként. Ez egy olyan hozzáállás ami nem igényel hitet, és nem ellentmondásos.

> Tudom Nick Vujici ! Számomra elég nehéz elhinni,de ő tudja,hogy megtalálta Istent. Arra lennék kíváncsi ha nem keresne ennyi pénz és nem Ausztráliában ő fel,olyan családban,olyan környezetben hanem mondjuk egy Boszniai faluban kellene élni ugyan ilyen boldog és elégedett lenne?

Nagyon tudatlan vagyok, fogalmam nincs ki ő.

> Amikor valakinek már nem érték az élet,az élete minden területe és minden tekintetben kudarc,élhetetlen élete van mondjuk,mert nyaktól lefelé béna akkor miért nem vethet véget ennek?

Nem te döntöd el, hogy az életed értékes-e vagy nem. Véleményed lehet róla. Mivel nem igazán tudjuk hogy mi a létezésünk oka, ezért az értékét is elég nehéz lenne fölbecsülni. Nem veszítesz semmit, ha az életet értékesnek tekinted. Azon viszont elég sokat veszíthetsz te is és mások is, ha az életet értéktelennek tekinted.

> Miért jó Neki ha valaki szenved?

A szenvedésünk nagy része önokozott. A szenvedés célja, hogy tanuljunk belőle. Ha tanulunk belőle akkor betölti a célját, és bár helyileg rossznak tűnik, de egy nagyobb rendszerben jó. Ha úgy döntesz hogy nem tanulsz belőle (ezt is választhatod), akkor az nem lesz jó. Isten eközben azon van, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk, és a lehető leggyorsabban vége legyen a (nagyrészt önokozott) szenvedésünknek. De ez leginkább attól függ, hogy mi mit akarunk. A szabad akarat, ugye.

Girgoy, látni hogy te vagy közelid nem szenvedet (nem is kívánom!). Aki belekényszerül abba a tolókocsiba (lehet lelki is) az nem látja áldásnak és a fejlődése eszközének.

Aki látja közelije szenvedését nem áldja érte az istent.