Van-e beleszólásunk az életünkbe? Bűn-e az öngyilkosság? Nem önzőség Isten részéről megteremteni minket?

Ha te ezt így el tudod hinni, akkor neked nagyon jó. Es biztosan tied a menyek országa. De én nem tudom elhinni, hogy ha istennek a menyben egy kisgyerekre van szüksége akkor azt egy anya méhéből kell elvennie. Teremthet magának, elvégre mindenható és kegyelmes. Es mi szüksége van rá ott, miért nem jó neki az a gyerek itt.

Amikor apám halt meg 86 évesen, azt mondtam ez a világ rendje. Még egy balesetet is könyebben el lehet fogadni, mint azt amit istennel magyaráznak. Egy gyilkosságért embert lehet vádolni, egy öngyilkosságér is. De egy életért ami ahhoz vezet? A hoszú szenvedésér és a hiábavaló imákér?

Ha az ember a saját jólétéért, vagy valami + bónuszért imádkozik, azt megértem, hogy nem veszi figyelembe. De ha más valakiért?

Jó neked, mert hiszel. Nekem nem jó mert nem hiszek. A rajongó hit a szenvedésben is boldogságot ad. De a hit nem elhatározás kérdése. Es az elvesztett hit még úgysem.

A félelmen alapuló hit pedig egy végtelen trauma.

Nekem nincs kiben hinni.

Vagy a jóisten jó, mert csak azt bünteti aki nem imádja? Akkor Vlad Dracul is humanista volt mert csak azt húzatta karóba aki nem hódolt neki.

Alapvetően másképp lásd a mindenséget, Mustafa!

Egyedül Isten az, aki önmagában végtelenül létezik, Ő maga a Lét, az Élet. Senki másnak nem kellene léteznie. De Isten kegyelemből megosztja önmaga létét másokkal. Gyakorlatilag Ő eredendően tehát arra törekszik, hogy mindenki éljen, minél többekkel ossza meg az életét, hiszen nem kötelező neki teremtenie, de teremt! Ő nem halálpárti, hanem életpárti.

A valóságos élet, létezés nem ugyanaz azzal, ami a mi testünk biológiai aktivitását jelzi, sem nem azonos a mi testünk bármiféle jó vagy rossz működésével, vagyis a tulajdonképpeni nagybetűs ÉLET független attól, hogy van-e valakinek teste, vagy az a test egészséges-e vagy beteg-e, mennyire használható vagy éppen elhalt. Hiszen: a Lét Tökéletessége, Teljessége és Forrása ISTEN, és ISTEN kezdetben test nélkül létezett. Bármi ami létező, aminek Isten a létének forrása lett, az egy testnélküli lelki természetű Istentől származik, Isten ezt a tökéletes létet osztotta meg másokkal.

Azt mások is tapasztalják, hogy a fizikai halállal nem szünik meg az ember létezni, inkább azt érzi, hogy kilép a testéből és egy olyan világba megy át, amely nem álomvilág vagy irracionális, ahnem természetes közegként érzékeli az ember - csak éppen másfajta természete, "anyaga" van, amely független a mi testünktől. Isten az embernek szintén ezt a tökéletes isteni lelki létet biztosítja, ez a cél, az Istenhez hasonló lét. De - és ezt csak hosszan tudnám kifejteni és máshol már meg is tettem - a testi, fizikai világnak számos praktikus haszna van üdvtörténeti szempontból, de a lényeg az, hogy az Élet a mindenségben nincs behatárolva a fizikai testünk állapotába, hanem attól függetlenül is létezik, kiteljesedhet.

Éppen ezért ha a valóságnak megfelelően látjuk a dolgokat (ezt hívják megvilágosodának), akkor teljesen másdolagos lesz a testi születéssel, betegséggel, halállal kapcsolatos teljes erkölcsi és teológiai problémakör. Magyarul: nem az számít sem Isten megítélésében se a mi életünk kiteljedésében, hogy mennyi ideig volt fizikai testünk, az emnnyi ideig volt egészséges vagy beteg és hogyan tért vissza a porba. A mi fizikai testünk semmi más, mint a föld anyaga, amely egy időre összeáll Istenképmás alakúvá, de azon állandóan átáramlik a föld anyaga ki-be az anyagcserével, és azok az anyagok többé-kevésbé jól együttműködnek, amely biztosítja, hogy mi kölcsönhatásba tudjunk lépni a föld világával és ott legyen egyfajta személyes jelenlétünk, majd szépen szétesik testünk anyaga és visszatér a személytelen porba. De az ember több, mint a test, a földi test inkább egyfajta közvetítő a mi valódi énünk és a földi világ között. De Isten ezen keresztül végül megváltja a földi világot is, vagyis egy olyan természetet is, amely távolabb van az Isteni léttől, de amelyet Krisztus Isten felvett magára (ez is nagy téma).

Minden betegség, halál, csapás, stb. okkal történik, és ha Isten valaki kérésére (ha az az illető tényleg hittel, nem kételkedve és nem rossz szándékkal vagy nem az igaz Istenhez fordulva kérte) mégis meghagyja a fizikai világhoz tartozó rosszat, akkor annak oka van. Az ok pedig nagy valószínűséggel az, hogy ez a csapás szükséges ahhoz, hogy a valódi létben, az emberi lélekben ne történjen nagyobb deformáció, ne kárhozzon el a lélek, az még ki tudjon teljesedni és egyesüljön majd egy tökéletes feltámadt testtel! Számos oka lehet ennek, de ezt jobb ha az illető maga fejti meg. A betegség mindig nagyobb alázatra, aszkézisre, önmérsékletre indít alapesetben is. Lehet, hogy enélkül rohadt gőgösek lennénk vagy habzsolnánk az élvezeteket, vagy hasonló. És az már a lelki halál, a nagyobb tragédia, akkor nem leszünk soha boldogak! Míg egy betegség elviselése jótékony hatású lehet az emberi lélekre. A fizikai testünk előbbutóbb elpusztul, semmilyen szenvedés nincs e világban, amely örökké tart, tehát ennek vége lesz! Soha semmi rossz nem tart örökké a mi világunkban, ez is Isten jóságának jele! És ha az ideiglenes rossz miatt a lelkünk egészsége megmaradt, akkor ezután örökkévalóságig jól élünk betegség, szenvedés nélkül. Az örökkévalóság nem pusztán valami nagyon hosszú idő, hanem annak sosen lesz vége! Csak az számít, hogy milyen lélekkel megyünk ebbe bele!

Tehát Istennek biztosan jó ka van, ha ilyen betegséget megtart. Pál Apostollal, a szentekkel, nagyon sok emberrel teszi ezt, mert mi ilyenek vagyunk, sajnos enélkül jobban átadjuk magunkat a bűnnek - menthetetlenül.

Sőt, még ha az adott illető nem is jön rá, hogy miért kapott annyi betegséget, csapást, akkor is üdvösségére szolgálhat pusztán az, hogy elviselte a szenvedést és az Isteni igazságszolgáltatás enyhülést adhat emiatt neki. A példabeszédbeli szegény Lázárnak Jézus semmilyen más erényét nem említi azon kívül, hogy szegény és beteg volt. Mégis üdvözült!

De most térjünk vissza a Te utadra. Neked ezt a rejtélyt kell megfejtened a saját életedben, de indulj el azon, amit fent írtam, hogy nem a test vagy annak állapota jelenti az Életet, hanem a lélek számít, az tud kiteljesedni boldog örök életre vagy örök szenvedésre! Már azért is jutalmad lesz, ha abbahagyod Isten szídását, mert Isten tudja, hoyg mennyire fáj Neked ez, ne hidd, hoyg érzéketlen, jutalmaz ilyenkor minden kisebb lépést. De ahogy nem érzéketlen, ugyanúgy az is Igaz, hogy nem Ő a mi szolgánk, hanem Ő az teljhatalmú Urunk, és az is igaz, hogy nem szívat senkit, hanem mindenkinek a jót akarja! Annak a kerek valóságnak megfelelően, aminek mi csak részleteit látjuk. Olyanok vagyunk mi, mint a ló, akinek bekötik a szemét, ha az égő istállóból kivezetik. A ló csak annyit lát, hogy bekötik a szemét, ej, de rossz, kegyetlen hülye a gazdája, miért hozza ilyen rossz helyzetbe! A gazdája viszont látja a tüzet is és tudja, hogy a ló úgy tud megmenekülni, hogy nem látja a tüzet, csak engedelmes marad a gazda iránt. Ha a tüzet látná, megvadulva, összevissza vonaglana és nem tudna kikerülni önmaga az istállóból! A "gazda" soha semmi rosszat nem tesz! Még azt is vállalja, hogy kegytelen hülyének tartja a ló a szembekötésért, de attól még ő megmenti a lovat...

Még 2 rövidebb gondolat.

1. Isten a Lét és a Teremtő, Ő nem lehet nem ÉLet-párti, mert akkor már nem önmaga. Kizárólag a teremtmények azok, akik a halál-pártiak tudnak lenni, a halál azóta létezik, hogy teremtmények is vannak.

2. Isten jósága megbízható. Merész dolog ilyet leírni, de lírom, hoyg tudd, milyen nagy dolog ez, hoyg Isten jósága megbízható. Ha adott nekünk egy gyermeket, akit magához vett mielőtt szorosabb kapcsolatunk lett volna vele evilágban, a gyerek viszont Istenhez került, akkor Isten jósága miatt lehet bízni abban, hogy mi is Isten mellé fogunk kerülni. :) Persze Isten jóságával vissza lehet élni, el is lehet szúrni a dolgokat, de ha az ember kizárja azt a kísértő és hazug gondolatot, hogy Isten bárkivel rosszat tesz, akkor ami megmarad, azt ki lehet bogozni és hatalmas kincsek rejtőznek benne. Lehet ennél nagyobb örömhír számomra, mint ami pont ebben a csapásban rejlett? Ha feltételezed, hogy Isten jót akart azzal is, ami rossznak látszik, akkor hatalmas örömök érnek a rejtély megfejtése végén... Mintha jópár hete írtam is volna valami ilyet ebben a topikban... :)

Bazi nagy hatalmas öröm egy hosszú szenvedés és rengeteg imádkozás után felakasztani magát valakinek.

Ha ezt így gondolod, akkor legyél meg bigottságodban és örvendezz tovább gyermeked sorsán.

Ha te a gyermeked elvesztését isteni kegyelemként éled meg akkor te vagy az a lélekben szegény akié a mennyek országa.

Ha az isten a szenvedésel az embert valami felé akarja vezetni, valami jó felé akkor az öngyilkosság amire vezette egyszerre nem bűn?

vagy már ellentmondásokba keveredsz a nagy rajongásban.

Én úgy gondolom, hogy nem Isten vezette a feleségedet az öngyilkosság felé.

De amit akartam, már elmondtam, és reakcióidból vettem a lapot: nem erőltetem tovább, ha nem akarsz jobbra fodulni.