Hogyan oldjátok meg, hogy ne gyűlöljétek minden egyes napotokat?

(38nő)

Sportolás esetleg? Nem, nem azért mert kedvet érzel hozzá (nyílván nem), hanem épp azért esetleg, mert rohadtul nincs kedved, mégis erőt veszel magadon és megcsinálod.

Rosszul vagy a gondolattól is, h edzeni kell menni, mégis elmész és csinálod.

Csináld megy 10x és meglátod, megszereted magad és a sportot is!

Jobb kedved lesz, úgy általában és részévé válik az életednek. Mindent elkövetsz, h legyen rá módod, időd (máris van egy cél). Vehetsz szép sportruházatot, járhatsz menő helyre edzeni, ha ez feldob (úgy vettem ki, hogy közepesen jó az anyagi helyzeted, de mivel nem motivál semmi, a megkeresett pénzedet sem tudod örömmel elkölteni).

Nehéz eset a tied. Ahhoz túlságosan intelligens vagy, hogy a jól beváltnak tartott kincstári megoldási javaslatokat komolyan mérlegeld. Másrészt eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy kifelé fordulj tanácsért. (Annak ellenére, hogy nehezen viseled már az emberek társaságát.) Nem értek egyet a pszichológusod diagnózisával (aki valószínűleg egyúttal nem orvos). Szerintem depressziós vagy. Az pedig nagyon rossz állapot, ráadásul a fokozatai szinte végtelen skálán mozognak. Aki nem járt hasonló cipőben, nem érti azt a helyzetet, amelyben az ember legnagyobb ellensége a saját agya. Ha már van betegségtudatod, dönthetsz úgy, hogy kezelteted magad. A biokémia eszközei egy darabig talán elfedik a problémát. (Nem biztos. Ami biztos, hogy megoldani semmilyen gyógyszer nem fogja. Ebből a mocsárból neked kell kimásznod - ha úgy tetszik a saját erődből - és ezt te is tudod.) Próbálok segíteni azzal, hogy leírom a módszert, ami nálam egyszer bevált.

Az első lépés legyen az önvizsgálat. Kíméletlenül. Menj vissza az időben amennyire csak tudsz. Ha volt „boldog” időszakod nézd meg, hogy abban mi függött külső körülményektől, és mi a saját hozzáállásodtól. Vedd számba a hibákat, amiket elkövettél. Elemezd, hogy adott élethelyzetben miért voltál sikeres. Az ember mindenkinek hazudhat, kivéve saját magát. Ha a jó, és rossz jellemvonásaiddal már valóban tisztában vagy, akkor jöhet a következő. Vonj mérleget, hogy képes vagy-e az adott tulajdonságaid mellett megváltozni. (Hiszen neked kell változnod, mert a körülmények – ha úgy tetszik: a Világ – nem fog a kedvedért.) A harmadik lépés (ahová tulajdonképpen, kerülő úton magad is eljutottál: vedd számba, hogy mit akarsz megváltoztatni magadon. Az fel se merüljön benned, hogy képes vagy-e rá. (Persze, hogy az vagy.) És végül, a módszer. Hát, arra sajnos nincs tippem. Mindenki egyedi. Ha szerencséd van, és odáig eljutsz, meg fogod találni. (Nekem pl. a rövid távú célok következetes elérése segít. Nem nézek túlságosan előre, mert nem látom értelmét. Ha egy-egy kitűzött egyszerű célt elértem, már legalább érzek bizonyos elégedettséget. Persze voltam már én is boldog. Sokkal – sokkal jobban éreztem magam, mint most. Elmúlt. Minden elmúlik.)

Egyetértek veled, hogy más nyomorúságának méricskélése (összehasonlításképp) olcsó vígasz. De abba talán érdemes belegondolnod, hogy a te helyzeted is lehet rosszabb. Sokkal. Egy véletlen esemény úgy felforgathatja az életedet, hogy ahhoz képest a mostani állapot paradicsominak számít. És az alkalmazkodóképességünk nem végtelen. Az életednek csak te tudsz értelmet adni. Persze nem könnyű, de ha nem akarsz elsüllyedni, nincs más választásod.

Ha félreértettem a problémádat, elnézést kérek!

Ezek a válaszok nekem is segítségemre lesznek, úgy érzem. Tűzz ki egy célt, ne nagyot először, és tedd versenybe magad, érd el. Fogd fel úgy, mit egy videojátékot!

Én állást fogok váltani. Van tartalékom, egyedül élek, nincs komoly tét! Szabad rossz döntést hoznom, lehetek emberi, hibázhatok! Most kell meglépni! Azt képzelem, hogy olyan autóban ülök, mi körbe van véve vastag gumiréteggel, és bárkinek nekimehetek, nem lesz baj.

Kb 3 éve érzem azt, mint Te. Gyerekkorom óta van egy hobbim, ami minden rosszból kihúzott, segített áthidalni a legdurvább kiközösítéses időket is. 3 éve egyre kevesebbszer van kedvem foglalkozni a hobbimmal. Csak nézem a plafont. A hobbimban szerzett tapasztalataimat használom a munkámban is, ezért abban sikeres vagyok. Vagyis voltam. Mostanában zsinórban olyan projecteket csináltatnak velem, amik minőségbiztosítással kapcsolatosak, és megnehezíti a dolgozók életét, a pokolba kívánnak. Régebben örültek az újításaimnak, most a magánéletükre is kisugárzik a bosszúság, amit okozok nekik a munkában (nem önszántamból). Tömik belém a pénzt, de nem vagyok boldog. Lépni kell. Bármit, még ha nem is jó lépés.