Ti mit bántatok meg a legjobban életetekben?

Gyáva voltam megmondani az anyai nagymamámnak, hogy mennyire egy önző, egoista, negatív energiavámpír, sz..r alak.

Már nem tudom megmondani neki, mert már meghalt, aminek örülök.

29N

Pályaválasztás. De ahhoz már általános iskolás koromtól kezdve abba az irányba kellett volna mennem. De akkor még fogalmam se volt róla, hogy mit szeretnék. Ezt csak utólag, felnőtt fejjel tudom. Nem lett súlyos következménye, mert így is megtaláltam a helyem.

Párkapcsolatok. Több is van, amit megbántam. Egynek lettek következményei, mert ott nem léptem ki a kapcsolatból, hanem még nagyon sokáig húztam. Sok idő elveszett így az életemből.

Más nincs. Sok kisebb dolog is lehetne, amin jó lenne változtatni. De igazából így is szerintem elég jól alakult az életem, jobban, mint vártam volna, szóval annyira azért nem bántam meg a dolgokat.

Azt hogy mindig bántottak suliban és nem védtem meg magam, a ' barátaim" sokszor kihasználtak és nem vettem észre. Hogy sok pasi csak behülyített ami fájt és ezt is vak voltam észrevenni.

Ezek miatt vannak sebek igyekszem nem észrevenni de kísértenek.

26/L

Szia!

Én azt ,hogy 40 fölött jöttem rá, hogy nem feltétlen kell tehetség bármihez is, csak kicsit több szorgalom és akkor bármi lehettem volna..

Szóval hogy annak idején nem vettem komolyabban a tanulást.

És hidd el, hogy nem a pénzügyi következményei miatt.

A másik dolog amit bánok hogy néhány dologban sokkal tudatosabb és következetesebb is lehettem volna,de most már abból kell építkezni, ami van.

És te?

(40 fölött..)

Rossz helyre születtem.

De ha azt nézzük, rosszabb is lehetett volna.

Szoval hogy egaltalan megszülettem.

Mit bántam meg? Hogy elitgimibe jártam, majd orvosira mentem és orvos lettem. Itthon ez a szakma, ha becsületesen akarod csinálni sz.rt sem ér.

Valami szakközépbe kellett volna mennem, kitanulni, asztalos szakmát például. 18 éves koromtól kereshettem volna baromi jól, és nem ment volna rá a fiatalságom értelmetlenül a tanulásra.

Azt is bánom, hogy nagyon sokáig az igazit kerestem egy nőt aki a társam lehet, akivel családot lehet alapítani, ezért nagyon sokáig magányos voltam. Amióta csak játszom a nőkkel sokkal sikeresebb vagyok, nekik ugyanis nincs igényük értelmes szerelmen szereteten alapuló kapcsolatra.

Hogy nem hittem magamban és azoknak hittem, akik nem is ismernek rendesen. Ha tehettem volna, elsőre műszaki szakra mentem volna.

Milyen negatív következménye volt?

4 évvel és egy diplomával később kezdtem csak dolgozni a szakmában és mivel befejeztem a mesterképzést is, 5 évvel később kezdtem el tanulni azt, amit akarok, 27 éves korom körül fogok végezni, kicsúszva az államilag támogatott félévekből, pár millióval karcsúbban. Talán majd visszahozza az árát. 😅

Most 25 éves vagyok.

- a túlzott büszkeségem és idióta viselkedésem miatt hagytam veszendőbe menni pár ígéretes barátságot. Ma már két kézzel kapnék azután az emberek után, sokszor eléggé tudnak hiányozni. Biztos, hogy az önbizalmamnak és a lelkivilágomnak is jobbat tett volna, ha kitartok mellettük.

- a túlzott nosztalgiázás és a régi időkbe való visszavágyás egy visszatérő problémám volt régen, ami miatt sosem tudtam kellően élvezni a jelenlegi helyzetemet. Pedig sokszor nagyon jó dolgom lett volna, amit észreveszek, ha épp nem fulladok bele a saját önsajnáltatásomba. Sajnos viszont mindig is inkább a múltban éltem, mintsem a jelenben.

- az előző ponthoz kapcsolódik, hogy nem költöztem el időben a szülővárosomból, hanem évekig ragaszkodtam a régi életemhez, a régi állapotokhoz, és csak akkor vettem észre, hogy ez mennyire nem vezet sehova, amikor már két-három évet elcsesztem az életemből. Ma már végre váltottam és felköltöztem a fővárosba, új életet kezdtem, de sokszor mardos a tudat, hogy egy csomó időt kukáztam feleslegesen a fiatalságomból.

26/F

1. Nem kezdtem el csajozni hamarabb. 38 évesen vesztettem el a szüzességemet.

2. Nem álltam ki öcsémmel szemben megvédeni magamat, mert annyira meg akartam felelni a szüleimnek, hogy elhittem a "Ne bántsd a kisebbet!" lóßrt.

3. Önismeret hiányában nem hoztam ki magamból az iskolában a maximumot, majd ezután egy közepesre teljesített nagyon nehéz képzést végeztem el ahelyett, ami nekem való. 2 évet ki kellett volna hagyni (sorkatonaság + önismeret + munka).

4. Nagyon későn ismertem fel, hogy segítség kell. 5 éve járok terápiára.