Mi van akkor, ha nincs senkid?

Azon gondolkodtam, hogy 21 evesen nincs masom, csak egy szethullott csaladom, ahol senki nem keres senkit, nincs harag, de erdeklodes sem kulonosebben. Vannak barataim, d egyik sem szoros. Ez nem azert van, mert esetleg velem van a baj, vagy a masikkal, csak sosem volt senkim allando, ezek utan meg mar nem is probalkoztam senkivel szorosabb baratsagot kotni. Nagyon joban vagyok mindenkivel, de ha valami komoly bajom lenne, nem fordulnek segitsegert senkihez, mert nem olyasfajta a viszony.

Nincs epp senkim, de nem is szeretnek, sosem gondoltam volna, hogy pont en leszek ilyen negativ, de nem tudok bizni senkiben.

Egyedul szeretnek lenni, de megis szeretnek valakit, akirol tudom, hogy megbizhato.

Olyan sok minden maradt ki az eletembol erzelmi szinten, es neha annyira ehezem ezekere.

21 eves vagyok, az anyam nem ismer, meg sem ismerne az utcan, apam megismerne, de nem ismer, nem tudja, milyen vagyok, a testveremmel szinten elhidegultunk.

Egyaltalan nem sajnaltatni akarom magam, csak erdekel, hogy mikor mar tenyleg nem tudsz megnevezni senkit, akit a magadenak tudhatsz, olyankor mi van? Azon aggodom, hogy ez majd kihat a kesobbi eletemre is, esetleg a csaladalapitasnal.

Nem arrol van szo, hogy mindenki megutalt, utalat sehol nincs, csak elhidegult kapcsolatok.