Akinek nem született gyereke tényleg félni kell az idős kortól? Miért mondják azt, hogy mi lesz Veled majd ha megöreszel és nincs senkid?

mert idős embereknél,főleg ha az egyik fél hamarabb meghal,akkor nem nagyon van senkije az embernek már a gyerekein/unokáin kívül.

persze biztos vannak még élő családtagok öreg korban is(testvérek,unokatestvérek). de alapvetően a gyerekei azok,akik mindig ott lesznek vele..legalábbis normális esetben .

persze idősen is lehetnek barátok/barátnők akikkel lehet az ember. de ha mindenkinél a család az első, neked meg nincs családod,az eléggé kínos helyzet.

nem mondom,hogy most aztán mindenki vállaljon gyereket..aki nem szeretne ne vállaljon, nem kötelező. csak tényleg van ebben valami,hogy idősebb korban a család az aki igazán éltet még.

Mert az atlagember idosen mar apolasra, segitsegre szorul.

Annyi nyugdijat meg kevesen kapnak hogy megfizessenek egy foallasu apolot 24 oraban es meg meg is eljenek.

Ez 50 éve volt fontos, mert akkor a lányoknak/menyeknek kötelességük volt ápolni az idős szülőket.

Most már a gyerekek dolgoznak, nem engedhetik meg maguknak hogy 0-24-ben ápolják a szüleiket. Illetve a gyerekvállalás is kitolódot, sokszor van hogy a nagyszülőt ápolni kéne, de a gyerekeinek annyi idősek a gyerekei, hogy még őket kell nevelni.

Azoktól szoktam ilyet hallani, akik úgy terveznek, hogy majd a gyerekeikre/unokáikra támaszkodnak, ha idősek lesznek.

No, de azért ez nem ilyen egyszerű.

Nekem ott vannak anyai nagyszüleim, akik már 77-83 évesek, ragaszkodtak a saját házukhoz, a világvégi kis faluhoz, ahol leélték az egész életüket, ők nem költöznek egyik gyerekük közelébe sem. Anyukám elkerült a faluból a fővárosba, 6 óra utazás csak az egyik irányba (kocsival talán 4-5, de anyukám nem tud vezetni), ugyanennyi vissza, nem tud bármikor odaugrani, hogy segítsen, dolgozni meg ott dolgozik, ahol él, a szabadsága kötött. Anyukám húga külföldre ment dolgozni, még messzebb. Anyukám öccse él pár településsel arrébb, neki a legkevesebb, de neki is van munkája. Az öregek már segítségre szorulnának jó ideje. Volt szó arról, hogy a három testvér összedobja a pénzt, meg eladják a szülői házat, és az öregek menjenek otthonra, ahol biztosítják az ellátásukat, a felügyeletet. Nem akarták ezt sem. Egyedül vannak, a falu öregszik, mert nincs munka, nem kell csodálkozni, hogy a fiatalok elköltöznek onnan.

Néhány hete figyelmetlenségből elestek, nagyapám kórházba került, kiderült, hogy a tüdeje sincs rendben, otthonba már nem veszik fel ilyen állapotban, nagymamám haza mehetett, miután ellátták, ő jobban van. Na most ha lett volna segítségük, nem lennének így magukban, de ők utasítottak el mindent, amit a dolgozó gyerekeik vállalni tudtak volna.

3: mar aki. En is kulfoldon dolgozom, es kihoztam magamhoz rokkantnyugdijas apamait is.

Ugyanis EU-n belul egy ideje mar megvan az E121 (S1) nyomtatvany reven a lehetosegk, hogy masik tagallamban is legyen TB-je a nyugdijasnak, valamint o is ott el EU-n belul ahol akar.

En nyilvan nem tudok 2000km-rol hazaugralni, meg hazakoltozni sem ha itt van a munkam (Franciaorszag), de ennek semmi akadalya.

"Miért mondják azt, hogy mi lesz Veled majd ha megöreszel és nincs senkid?"

Mert annyi eszük sincs, hogy belegondoljanak: ha olyan nő szül gyereket, aki valójában sosem vágyott rá igazán, akkor az a nő óhatatlanul úgy fog bánni a csemetével, hogy az felnőve nem fogja sűrűn rányitni az ajtót az öregedő anyjára. Így aztán felesleges olyasmire rávenni magad, amit csak a későbbi haszon reményében teszel. Aki a nyugdíjaskora miatt aggódik, az jobban jár ha tanul, meg rendszeresen félretesz pénzt, mint kierőltet magából a gyereknevelést, amivel mindkettejük életét elcseszi.

A mai világban már nem az a szokás, hogy a gyerek ott ül az idős szülei, szülője mellett. Sok ismerősünk évente vagy kétévente egyszer jön haza. De olyan is van, akik bár közel laknak, de nincsenek jóban, biztosan nem ápolnák majd idősebb korban, ha szükség lenne rá.

Ha nincs valakinek gyereke, attól még lehetnek barátai, ismerősei.

És ha van valakinek gyereke, az még nem garancia arra, hogy mellette lesz, vagy egyáltalán kíváncsi lesz rá.

Na meg ne azért szüljön valaki, hogy majd legyen, aki ápolja.