Mi van akkor, ha nincs senkid?
Azon gondolkodtam, hogy 21 evesen nincs masom, csak egy szethullott csaladom, ahol senki nem keres senkit, nincs harag, de erdeklodes sem kulonosebben. Vannak barataim, d egyik sem szoros. Ez nem azert van, mert esetleg velem van a baj, vagy a masikkal, csak sosem volt senkim allando, ezek utan meg mar nem is probalkoztam senkivel szorosabb baratsagot kotni. Nagyon joban vagyok mindenkivel, de ha valami komoly bajom lenne, nem fordulnek segitsegert senkihez, mert nem olyasfajta a viszony.
Nincs epp senkim, de nem is szeretnek, sosem gondoltam volna, hogy pont en leszek ilyen negativ, de nem tudok bizni senkiben.
Egyedul szeretnek lenni, de megis szeretnek valakit, akirol tudom, hogy megbizhato.
Olyan sok minden maradt ki az eletembol erzelmi szinten, es neha annyira ehezem ezekere.
21 eves vagyok, az anyam nem ismer, meg sem ismerne az utcan, apam megismerne, de nem ismer, nem tudja, milyen vagyok, a testveremmel szinten elhidegultunk.
Egyaltalan nem sajnaltatni akarom magam, csak erdekel, hogy mikor mar tenyleg nem tudsz megnevezni senkit, akit a magadenak tudhatsz, olyankor mi van? Azon aggodom, hogy ez majd kihat a kesobbi eletemre is, esetleg a csaladalapitasnal.
Nem arrol van szo, hogy mindenki megutalt, utalat sehol nincs, csak elhidegult kapcsolatok.
Szerintem ez a mai modern vilagban eleg gyakori.
Erdemes ilyenkor onellatobbnak lenni.
Felkeszulni sok eshetosegre - sok penzt felretenni.
Most irhatnek egy rakat sztorit, mert en is ilyen vagyok. De nem ez a kerdes.
Erzelmileg nem visel meg?
Neha jo lenne par emberrel elmenni ide-oda.
Vagy filmet nezni, tarasozni akarmi.
Nem az anyagiakkal van baj. Ugy ertem nem emiatt baj, hogy pl nincs csaladom, eljarok suli mellett dolgozni, meg mindent megoldok valahogy.
Epp hogy erzelmileg visel meg az egesz, de nagyon.
Mintha én írtam volna egy két különbséggel,az én tapasztalatom az,hogy nagyon nehéz szorosabb barátságokat kiépíteni mivel mindenki elvan a megszokott köreiben,esetleg családjával...az hogy ilyenkor mi van,hát...én naivan reménykedem,hogy változik a helyzet...próbálj te keresni embereket,van egy barátom akit úgy ismertem meg hogy ismeretlenül rámírt,ez egy éve volt,azóta beszélgetünk :) vagy esetleg ha van kedved,írj nyugodtan :)
19/L
Utolso, nagyon aranyos vagy, de maga a tudat, hogy ez "mesterseges" ismerkedes, nem tudom, igy fura.
Olyan sok problemam gyokerezik ebbol az egesz regi dologbol, es sosem hittem, hogy az erzelmek ennyi dologra kepesek, vagy epp azok hianya.
De alapesetben ez egyaltalan nem latszik rajtam, nevvel fel sem mernem vallani ezt az egeszet, sot, a szobatarsam irigyel, mert latja rajtam, hogy kiegyensulyozott csaladbol jovok, naluk meg rossz a helyzet. Ezen igen jot tudtam volna nevetni..
Valóban nem könnyű,a saját tanácsomon én is elgondolkoztam már,csak nehéz elkezdeni...igazából ha találsz egy olyan embert aki egy kicsit is hasonló mint te ő nagy valószínűséggel megbecsüli az ismerettséget,mivel neki sincs sok vagy szorosabbak...
Ezek szerint jól tudod leplezni az érzéseidet,ez nagyon jó tulajdonság addig ameddig egyenesbe hozod az életed...sok rossz után is szeretem naivan azt hinni,hogy bármi sikerülhet:)
Nagyon jó a viszonyunk, megnyílnak nekem, de én nem tudok, emiatt fura lenne elmondanom a komolyabb problémáimat, mert sosem tettem.
Jó barátok vagyunk, nem veszekszünk, nem beszéljük ki egymást, de ilyen komolyabb, lelki dolgokba én nem tudom beavatni őket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!