Voltatok olyan helyzetben, amikor nincs senkid, akivel beszélhetsz vagy elmehetsz valahová?

Inkább olyan, hogy senkire sem számíthattam, mert senkiben sem bíztam eléggé. Jól el szoktam lenni egyedül, de néha jó lenne valami normális ember, aki kicsit olyan, mint én, és sok választ tud... leginkább olyan, aki mellett nem jövök zavarba, ha arról van szó, hogy gyenge vagyok, sírok, vagy átölelek.

A bulizás sosem izgatott igazán, inkább elmegyek a közeli szép helyekre, folyópartokra, hatalmas, kihalt erdőkbe, egyedül. Pedig bulizáshoz talán pont lenne egy rakás partnerem, de azok is mind hülyék.

Amúgy nem tudom, hány éves vagy, de nyilván fiatal, s még előtted az élet a barátszerzésre. A legbiztosabb módszer erre, ha minél több emberrel érintkezel minden módon. Mármint na... ez elég félreérthető, de nem úgy értem. :D

Igen.

Jelenleg nincs senki ,egy barát,akivel beszélhetnék.

Nagyon rossz,nem gondoltam volna,hogy így fog hiányozni egy barát,barátok az életemből.