Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Nagyon magányos vagyok,...

Harb kérdése:

Nagyon magányos vagyok, egyedül érzem magam. Annyira zárkózott vagyok, hogy párkapcsolatra is képtelen vagyok. Nincsenek céljaim, nincsenek motivációim, úgy érzem, hogy teljesen üres vagyok. Aki volt hasonló helyzetben, hogy jött ki belőle?

Figyelt kérdés
Alapvetően állítólag nincs velem semmi baj, de én mégis eléggé vacakul érzem magam. Minden nap úgy kelek fel, hogy "Minek? Még egy nap...". Nagyon érzékeny vagyok, és mélyérzésű, amit az emberek nem értenek, sőt úgy érzem, hogy ez ciki tulajdonság. Odafigyelek a másikra, azon vagyok, hogy megismerjem, de az emberek csak szórakozni akarnak, nem is vágynak rá, hogy mély kapcsolatokat építsenek. Nagyon felszínesnek érzem az embereket, így nem is engedem közel magamhoz őket, biztos úgy sem értenek meg. Régi rossz élmények miatt (család, szerelem) nagyon bizalmatlan is vagyok mindenkivel szemben. Ami szintén nagyon rossz, mert amikor beszélgetek valakivel, automatikusan elkezdek védekezni, vagy támadni, mert úgy érzem, hogy bántani akar. A lányokkal még élesebb a helyzet: ha a másiknak szimpatikus is vagyok, akkor sem tudok megnyílni. Egyszerűen nem tudom közel engedni magamhoz a másikat, úgy érzem, hogy úgy is rosszul fog elsülni az egész. De ez még a jobbik eset, mert egyébként mindent a felszín alatt tartok és ki sem mutatom az érzéseimet vagy a gondolataimat...

2014. máj. 5. 23:17
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
84%

Hány éves vagy?

menjél el egy szakemberhez jót fog tenni!

2014. máj. 5. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
87%

Kor?

Célod mindig lehet, hiszen valamiban csak jó vagy. Fejleszd magad, szárnyald túl a tegnapi önmagad. Én is hasonló vagyok mint te, de a célomat már megtaláltam.

" Egyszerűen nem tudom közel engedni magamhoz a másikat, úgy érzem, hogy úgy is rosszul fog elsülni az egész"

Ha így állsz hozzá, készülj a magányos életre. Lehet, hogy mások pont azt fogják megszeretni benned, amit te hiányosságnak tartasz magadban.

2014. máj. 5. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
78%

Az még hagyján, hogy ilyen vagy, de úgy tűnik, hogy nem akarsz ilyen lenni, ez fáj neked. Vágysz arra, hogy ne legyél magányos, vágysz a társaságra. Ez teljesen normális, sőt.

De erre mondják: ha a nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Magyarul, ha így nincs társasog, akkor neked kell változnod. Elfogadni a felszínességet és mindent, ahogy jellemezted másokat. És talán ők is elfogadnak téged. Ha nem, akkor még mindig 2 út marad: ha ezek után is társaságra vágysz, vagy teljesen megváltozol. vagy elfogadod a magányt, valahogy más módon teljesíted ki az életedet (ez egy sokkal szabadabb, de ezerszer nehezebb út) és akkor talán már mások jönnek hozzád, ha lesz miért,pl a kiteljesedett , önmegvalósított éned már talán vonzani fog pár érdeklődő embert. kb ennyi, saját tapasztalat...

2014. máj. 6. 07:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
32%
Tegnap nekem is nagyon rossz kedvem volt, de mondjuk is gyakran van az. főleg most, hogy máshol is fogok lakni, elkapott hirtelen a letargia, hogy teljesen egyedül leszek.
2014. máj. 6. 07:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 A kérdező kommentje:

Szevasztok!


Nagyon érdekesek a válaszaitok. Köszönöm is őket.


#1,#2: Nem szeretném megmondani a koromat, kicsit még kéretem magam :)

Járok szakemberhez. Sőt, barátaim is vannak. De ez eléggé ambivalens bennem. Bármit elmondhatok nekik, sohasem vertek át, sőt odaadóak velem szemben. És én mégis üresnek érzem magam, és azt, hogy ... távoliak az emberek. Bölcsek a szavaitok, ami tetszik nekem és elgondolkodtató...

A pszichológusom azt mondja, hogy minden rendben velem, csak én nem vagyok tisztán látni a világot, mindent negatívan fogok fel. Beszélnétek még kicsit ezekről?

Úgy érzem, hogy elvesztettem magamat, és a külső világra vagyok ráfeszülve, hogy megfeleljek és alkalmazkodjak. Az, hogy idegenként segítettek most rajtam... jó érzés.

Mondok példát is. Arra pl be vagyok feszülve, hogy nem vagyok jó társaság. Noha, minden jel arra mutat, hogy nincs bajuk az embereknek velem. Kényszeresen negatív gondolataim vannak... még...


#4 Ne aggódj! Ha az ember idegen helyre kerül, nagyon hamar szokott támaszt találni. Az "új" emberek megtalálják egymást, és így segítik is egymást. Volt, hogy külföldre utaztam több hónapra. Persze nem lesznek azonnal mély barátságok, de vannak mások is olyan cipőben, mint te, és meg fogjátok találni egymást.

2014. máj. 7. 23:28
 6/14 A kérdező kommentje:
hahó? Valakik?
2014. máj. 12. 22:04
 7/14 anonim ***** válasza:
80%
Szia! Megkérdezhetem, hogy-hogy vagy mostanság? Én is hasonló cipőben jártam/járok, talán még mindig. De úgy érzem haladok. A legfontosabb dolog szerintem, hogy elsősorban építsd önmagad. Saját magad kell stabil lábakon állnod, meg kell tanulnod tisztelned önmagad, tartalommal kitölteni a napjaid, hogy életet lehelj a lelkedbe. Én elkezdtem zumbázni..nekem rengeteget segített, kerestem diákmunkát..szintén!!! Régebben minden nap csak unatkoztam, gépeztem, vártam a csodát. Nem mondom, hogy most minden tökéletes, de igyekszem kitölteni a szabadidőm hasznos dolgokkal. Önbizalmat ad, mert tudom, hogy valamire én is alkalmas vagyok. Alapvetően csendes természetű vagyok , kihasználtak többször is..ezeket az embereket én szerettem, de rá kellett jönnöm, hogy ilyen embereknek nincs helye az életemben, megtanultam, hogy el kell őket engedni.Sajnos nem felelhetek meg mindenkinek, és Te sem!!! Elsősorban önmagamnak kell megfelelni! Találj valamit, aminek köszönhetően BÜSZKE lehetsz ÖNMAGADRA!
2014. jún. 2. 22:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:

Hello!


Örülök, hogy írtál. Érdekes, mert én valójában büszke lehetnék magamra. Jó állásom van, vannak programjaim, vannak őszinte barátaim.

De most is például nagyon magam alatt vagyok. Olyan magányosnak, egyedülinek érzem magam és ilyenkor semmi sem tud megérinteni, csak egy kis törődésre vágynék. A pszichológusom odafigyel rám, törődik velem és ilyenkor pikk-pakk rendbe is jövök egy időre. Nyitott leszek az emberekkel, tudok ismerkedni, lelkes vagyok a munkában.

Viszont most... semmire sincs erőm. A legszomorúbb, hogy nincs ki lelket öntsön belém. Ilyenkor örülnék, ha lenne egy barátnőm, akire ráhajthatnám a fejem.

Tudom, meg kell tanulnom megállnom a saját lábamon, és magamtól tudni felkelni, de ilyenkor képtelen vagyok rá.


Egyébként az utóbbi hetekben egészen jól éreztem magam, de most megint elkezdett behullámzani az állapotom, és szétestem teljesen. Munkahelyen előrébb léptettek, kaptam fizuemelést, 2 hónap szabit! Úgy érzem, hogy valószínűleg fontos vagyok nekik, hogy ott maradjak.

Az utolsó sorod elgondolkoztat. Valamelyest lelkesít.

2014. jún. 10. 22:52
 9/14 anonim válasza:
45%

Szia,

nekem az segitett, hogy elmentem a templomba, gyertyat gyujtottam, es elimadkoztam egy rozsafuzert. Valamit utana csak ugy csendben ultem ott, es szemleldotem.

Olyan kulonleges nyugalom jart at rajtam, hogy azt a napomat a turelem, es nyugalom jellemezte.

Bar remelem mar azota sikerult "egyenesbe" jonnod!

2016. nov. 16. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim válasza:
Szia, megkérdezhetem hogyan alakult az életed? Én is hasonló cipőben járok csak kicsit másként, viszont kezd teljesen felemészteni a magány... és elvesztem a céljaim is
2020. júl. 26. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!