Már csak az önbántalmazás nyugtat meg. (vagdosás) Mit tegyek? Voltatok hasonló helyzetben? 17/L

Voltam,aztán rájöttem,hogy semmit sem érek el vele és majd lesznek munkahelyek,ahol megnézik a kezemet,és megkérdezik,hogy mi az..és lehet,hogy sok helyről amiatt utasítanak el,merthogy kimertem próbálni annak idején én is a dolgot.Egyszer történt meg,megnyugtatott,tetszett is..durva,de tetszett.Mindig rosszul voltam,ha vérzést láttam másokon,de saját magamon egyszer,ha zavart..akkor is mikor a műtött könyökömet felsértette a vas..(ez kiskoromba,6 évesen volt).A sebet nem akartuk plasztikázni.(legalábbis én így döntöttem,hogy engem ne vagdossanak).

Na,aztán úgy szálltam ki a nyeszetelési mániámból(mert amúgy mániává vált,főleg a lábamon,ahol ugye nem láthatják),hogy fogtam magam,elraktam jó messze a pengét,és nem gondoltam,hogy én bárkinél rosszabb ember vagyok.Azért élek,hogy legyek valaki és váljak valakivé..váljak egy olyan emberré,aki békében van önmagával.Ez az egészséges:mint lelkileg,mint mentálisan.Önmegvalósítós emberkék a példaképeim,és így könnyebb!Ők elérték a céljaikat,megnyugodtak,élettársuk/férjük van,gyerekük van..és harmóniában élnek önmagukkal.Tudják,hogy kik ők,ismerik önmagukat,és elfogadnak mindenki mást is.Elfogadják azt,ami történik és beletörődnek.De nem belenyugszanak!Na,és olyanná akarok válni én is.Ezért küzdök tulajdonképpen,meg a lelki céljaim közt ez az első,hogy én is önmegvalósítani tudjak.Nem a száraz,tankönyvi önmegvalósítós emberre gondoltam,hanem akit/akiket fentebb leírtam!:)

18/L-egyébként nekem is majdnem 1 éve volt ez a krízis,17 évesen.

Én is vagdostam magam 16-17 évesen, mindkét lábam elég gázul néz ki. Barátomat szerencsére nem zavarja, neki a karja olyan. Akkor hagytam abba, mikor egyszer túl mélyen vágtam és vagy 2 napig nem bírtam menni, mert állandóan felrepedt a seb széle. Elég nagy hülyeség volt részemről.

Ha semmiképp nem akarsz menni pszichológushoz, keress valami mást amivel a dühödet lekötöd. Nekem legjobban az vált be ha rugdostam valamit pl labdát/kavicsot/flakont/ajtót amíg el nem fáradtam és ki nem bőgtem magam közbe. Aztán már az is elég volt ha csak kiírom magamból a problémákat a barátaimnak.

Én is átmentem ezen pár éve.

A bal karom még mindig tele van sebekkel, nem fognak eltűnni sosem, a lábaimon nagyon szépen meggyógyultak, alig látszanak rajta a hegek.

Már jó ideje nem csinálom, leszoktam róla, de amikor valami nagyon sz@r dolog történik, akkor legszívesebben így "segítenék" magamon, nehéz megállni, hogy ne tegyem.

Esetleg jársz pszichológushoz? Nekem sokat segített. Vannak barátaid, mármint olyan igazi barátok, akikre számíthatsz? A családod melletted áll? Tud erről bárki, vagy jól leplezed?

Én 9 és 13 éves korom között vágtam magam, de most már több, mint fél éve nem ejtettem magamon egy pici sebet se. :)

Tudom, mennyire borzalmas az a sok düh ami olyankor az emberben van, legszívesebben szétverne mindent és mindenkit, de másokat nem akar bántani- ezért bántja magát.

Azt tudom ajánlani, hogy beszéld meg a szüleiddel. Ha nem tudod, akkor egy rokonnal, barátoddal, vagy akiben teljesen megbízol.

Egyedül nagyon nehéz (vagy szinte teljesen lehetetlen) megoldani, de ha megpróbálod, akkor a legfontosabb a kitartás. Nem olyan nehéz leszokni róla. Az nehéz, hogy ne szokj át másra.

Nekem egy fiú segített, a legfontosabb ember az egész világon, akit imádok és felnézek rá. Tudod, mit mondott? Hogy csalódott bennem, amiért egy ilyen okos, szép lány ilyen butaságokat csinál. Rádöbbentett, hogy ezzel másoknak okozok fájdalmat, hogy így rombolom magam. Segített kijönni, bármennyire is kemény meló volt.

Találj valakit, aki elfogad és segít.

(am személyiség-zavaros vagyok, ez is közrejátszik)