Ti mit gondoltok a budapestiekről?

És ha az édesanyjára véletlenül épp Budapesten jöttek rá a szülési fájdalmak?

Mit tehet arról egy csecsemő, hogy hol jön világra?

Talán hirtelen megváltozott a hever, miután megtudtad, hogy budapesti születésű? Vagy miért nem beszéltél többet vele?

Ez valami vidéki kisebbségi komplexus lehet nálad szerintem is. Szóval te kapásból utálsz 2 millió - nem itt született embert ok nélkül? Gratula.

Kétmilliónál sokkal többet utál, mert ő azokat nem szereti, akik ott születtek, hogy hol élnek, az nem lényeges.

Ez ám a vaslogika, ugye? :D

Mert oké, vannak sztereotípiák romákról, kőművesekről, stb, de azoknak legalább valami alapjuk van.

Ehhez képest a kérdező egyamúgy számára szimpatikus embert is megutál azért, mert Budapesten született...

Mielőtt egy évet éltem Budapesten, sok-sok évet éltem Borsod megyében, ahol a kocsmákban néha bizony felmerült a budapesti emberek "problematikája". Rengetegszer elhangzottak olyan mondatok, mint például: "a pestiek mint bunkók, fellökdösnek a villamoson, meg beszólogatnak, ha nem tetszik valami." stb. Szóval eléggé be voltam parázva mielőtt elindultam "falusi parasztként" meghódítani a nagyvárost. Persze minden a várakozásaimmal ellentétesen történt. Csupa kedves emberrel találkoztam, mindenki jó szándékkal, segítőkészséggel állt hozzám, nem lökdöstek fel semmiféle tömegközlekedési eszközön (persze sokszor volt a villamoson iszonyatos tömeg, de erről semmiképp sem az utasok tehetnek, és amúgyis gyorsan hozzászoktam).

Miután eltelt egy-két hét, elgondolkodtam, hogy mi is történt valójában... felelevenítettem azokat a kocsmai beszélgetéseket, és rájöttem valamire: egyetlen kedves, szelíd ember szájából nem hallottam ilyen becsmérlő mondatokat. Visszagondolva, az összes ilyen megszólalás bunkó emberek száját hagyta el. Innen jött a bunkóságlánc-elméletem, miszerint ezek az emberek, mivel tiszteletlenek, megtapasztalták a pesti ember -személyükkel szembeni- reakcióját. Én a kezdetektől fogva figyelmes voltam mindenkivel, így velem is ösztönösen kedves volt mindenki.

Mindenki azt kapja vissza, amit ad...

Én budapesti vagyok... ezt szoktam meg, szeretem a bp-ieket, illetve a normálisakat. Én meg leginkább a vidékiekkel (itt most elsősorban a falvakra gondolok) nem találom meg a hangot, de nem utálom őket, egyszerűen csak nem értjük meg egymást. Mert máshogy szocializálódtunk. Nekem pl. nem természetes, hanem bizarr, hogy olyan ember, akit max. látásból ismerek, elkezdjen bizalmaskodni velem, és csak úgy leálljon velem beszélgetni, és olyan dolgokról kérdezősködjön, amit én magányügynek tartok. Szerinte meg emiatt fenn hordom az orrom, és nem vagyok elég barátságos vagy közvetlen. Vagy épp én nem bírnám ki, ha a kultúra, művelődés kimerülne nálam abban, hogy max. évi 1x felutazom a közeli megyeszékhelyre színházba, amúgy meg tv, rádió meg 3havonta egyszer egy könyv. Szerintük meg sznob vagyok, amiért havonta többször eljárok színházba, koncertre. Meg nem értik, nekem miért tökéletes egy panellakás, amikor az pici, nincs is ott jó levegő stb.

Amit te érzel, az sztem már beteges. Csak azért mnegutálni egy egyébként jó fej embert, mert pesti...

Az előző válaszoló vagyok, kiegészíteném még a gondolataimat kicsit:

Szóval az is eszembe jutott, hogy mi játszódhat le az emberben, mikor Budapesten tölt időt, és nincs hozzászokva. Azt, hogy mennyire más világ ez, mint falun nevelkedett ember, én is megtapasztaltam. Újdonságok, szokatlan dolgok tömkelege, forgatag az utcán, a tereken, csomópontokon rengeteg ember, mindenki sürgölődik, járművek ezerszámra, zaj, szóval sok olyan helyzet, melyben nem tudsz másoktól kényelmes távolságot tartani, kikényszerülsz a komfortzónádból. Szerintem ettől sok ember befeszül, nem igazán tudja, hogyan kezelje ezt, tehetetlennek érzi magát, görcsössé válik...

Márpedig ha az ember feszült, az nagyon gyorsan elterjed a környezetében, biztosan tapasztaltátok ezt munkahelyen, iskolában. Elég egy ideges ember a csapatban, és a környezet automatikusan átveszi a hangulatállapotot.

Lehet, hogy sok ember azért tapasztalja azt, hogy a pestiek bunkók, mert egyszerűen a saját feszültsége megnyilvánul felé a környezetétől, hiszen egy feszült ember feszültséget kelt...

Talán ez egy lehet a lehetséges magyarázatok közül.