Milyen kapcsolatban kell(ene) legyél a szomszédaiddal?

Melletünk háromgyerekes család, semmi gondunk nincs velük, néha beszélgetünk, köszönünk.

Felettünk gyerekes házaspár, na velük krvasok problémánk van, mert hülye kölykük napi szinten órákon át ugrál, rohan, labdázik és sorolhatnám. Írtunk cetlit, szóltunk szépen, aztán fél tizenegykor este szóltunk nagyon csúnyán, de semmi változás.

Őket utáljuk mint a szr, mert másokhoz alkalmazkodni képtelen bunkók.

"Meghökkentő adalék: A deep adaptation kitér erre, és javasolja, hogy ápoljunk jó viszonyt a szomszédokkal, mert egy civilizációs összeomlás esetén velük kell majd összefognunk a túlélésért."

Az szép kis kompánia lenne! Lenne egy áskálódó öregasszony aki folyton fúrná azt aki épp nem hallja, és okoskodna negatívkodna de mindig mindenben tévedne. Lenne egy ideggyenge nő aki időnként fejhangon üvöltene hogy elege van mindenkiből és hogy el akar menni :D Lenne egy bolond öregasszony aki néha kikattanna és random gyanusítana meg túlélőtársakat hogy elrabolták az unokáit és miattuk nem látogatják, és mocskolná őket. Lenne egy alkoholista aki ha közös készlet lenne 1 hét alatt sunyiba meginná az összes alkoholt. Lenne egy önjelölt barkácsmester akinek a keze alatt lévő dolgok folyton tönkremennek, jobban mint mielőtt hozzányúlt. Lenne egy ételodaégető készletpazarló bűzgenerátor. Meg lenne egy csapat füves akik még az összeomlás után is félóránként ki akarnának ülni a ház elé.

Inkább egyedül próbálnék szerencsét, talán messzebbre jutok :D

Szerintem nincsen azzal gond, ha nincs különösebb kontaktod a szomszédaiddal, bár az tény, hogy kellemesebb, ha van köztük olyan, akivel tudsz beszélgetni, és közvetlenebb a viszonyod.

Mi egy 8 lakásos társasházban lakunk, a "csapat" fele nyugdíjasból, míg a másik fele 30asokból áll. Az egyik nénivel szoktak a szüleim beszélgetni, néha én is, de tőle eltekintve, a többiekkel csakis köszönésig jutottunk. Bár a fiatalabbak közt vannak olyanok, akiken érződik, hogy szívességet tesznek azzal, hogy visszaköszönnek (hozzájuk képest fiatalabb vagyok), szóval velük a köszönés is csak épphogy van meg.

10 éve lakunk itt, az előző helyen még szokás volt körbemenni, bemutatkozni a lépcsőházban. Most meg van olyan lakó, aki ha szerintem szembe jönne velem az utcán, nem biztos, hogy megismerném.

Pár, frissen költözött ismerős, vagy olyan, aki körül cserélődtek a lakók, is azt mesélték, hogy az embereknek már ott nem fontos, hogy jóban legyenek a körülöttük élőkkel. Sőt, múltkor, egy projekt keretén belül interjúkkal foglalkoztam, ahol falun élők meséltek arról, hogy már ott sincs igény arra, hogy az emberek egyáltalán bemutatkozzanak a körülöttük élőknek.