Szereted a szomszédaidat?

Igen. Bár már felnőttünk és így ritkán találkozunk, megmaradt a jó viszony.

(Én és az egyik tesóm egyetemisták vagyunk, a szomszédban is hasonló korúak a "gyerekek", és ketten nem ebben a városban tanulunk. Kisebb korunkban közösen játszottunk az udvaron napi szinten. Kb 13-15 éve vagyunk szomszédok)

Fú, mi dupla teljen lakunk, úgyhogy elég sok szomszédunk van, elég vegyes a társaság.

Az egyik szomszédban negyvenes pár él a kisgyerekükkel, pár éve költöztek, ők elég furák, egyáltalán nem ismerkedősek, teljesen elbarikádozták magukat, hogy még csak véletlenül se lehessen hozzájuk belátni. Nem mintha egész nap ott tátanánk a szánkat, de mindegy. Ha nagy ritkán összefutunk az utcán, akkor is gyorsan elnéznek másfelé, hogy még csak köszönniük se kelljen. Lehet, hogy valami szektások, azért ilyen furcsák. 🤷‍♀️

A másik szomszédunkban 60-70 közötti házaspár lakik, ők a legaranyosabbak, mindig kedvesek, beszélgetősek, nyáron, amikor terem valami a kertben, mindig szoktunk adni egymásnak. :)

A harmadik szomszédunk egy elég idős nénike, ő egyedül él, néha a gyerekei látogatják. Vele sincsen semmi különös, ritkán látni.

A 4. szomszédaink, hát, nem akarom bántani őket, de az a legszemléletesebb, ha azt mondom, hogy kissé putrisok. Amúgy nem balhésok, vagy ilyesmi.

Na, és az 5. szomszédunk egy gonosz vén banya... 😒 Mindenki utálja, mert az összes szomszédot állandóan cseszegeti valami mondvacsinált hülyeséggel. Ez az egy elfoglaltsága van, nagyon utálatos. Én már inkább be is jövök a házba, ha meglátom, hogy kint van, mert nem vagyok vevő a rosszindulatúságára és a provokalására.

És hogy milyen szomszédok vagyunk mi? Szerintem békések. Nem hangoskodunk, odafigyelünk, hogy pl. olyan napszakban vágjuk a füvet, amikor kevésbé zavaró, nem keressük a konfliktust senkivel.