A mostani fiatalsàg hogyan jut kertes hàzhoz?

Mi párommal külföldre ingázunk és még így sem megy. Talán kábé 2 évvel korábban születünk és dolgozunk akkor összejöhetett volna, de az elmúlt 1-2 évben úgy megugrottak az árak, hogy ennyit nem lehet lerakni.

Persze, ha lenne öröklés vagy egy nagyobb szülői csomag, akkor lehetne, de más esély nincs olyan helyen ahol már 70 alatt nem létezik nem romos, dohos ház.

Már csak az a tény, hogy az önerő bőven 10 milla felett van, és akkor még lehet több kell, ha jóval alábecsülik, plusz ügyvéd ami ilyen háznál óriási költség, és még plusz 2-3 milla az illetékadó.

Ez már szinte alap hangon kalkulálható összesen a végén 20 millával, ennyit külföldi munkával sem lehet 2 embernek összeszedni, ha csak nincs komolyabb segítség.

És akkor még, ha lenne ennyi utána ez is majd 50 milla hitel 2 emberre...

"Ez már szinte alap hangon kalkulálható összesen a végén 20 millával, ennyit külföldi munkával sem lehet 2 embernek összeszedni, ha csak nincs komolyabb segítség."

Hát, nekünk sikerült ennyit összeszedni 5 év alatt külföldi munkával, többet is.....nyilván most nem vennénk belőle házat, de ne mondjuk, hogy lehetetlen.

"Hát, nekünk sikerült ennyit összeszedni 5 év alatt külföldi munkával, többet is.....nyilván most nem vennénk belőle házat, de ne mondjuk, hogy lehetetlen."

Ez a lényeg, hogy "most nem vennék belőle házat". Nem lehetetlen, csak egész egyszerűen kilátástalan. Akkor is az, ha most még egy 20 éves kamionsofőr úgy gondolja, hogy sejj, de fasza házat fog venni abból, hogy pár évet kint dolgozhat. Hát nem...

Én úgy fogalmaznék, hogy az árak már nyugat-európaiak itthon, a fizetések meg nagyon nem. Külföldi fizuval könnyebb, de ott sem olyan, hogy csak előrántod a zsebedből a 40-50 milliókat.

#32

Mindig vannak kivételek, ez semmit sem bizonyít.

Na meg ugye itt a fiatalságról van szó, ami szerintem leginkább a 20 on éveseket takar.

Persze 30 on felül is fiatal az ember azért, de a fiatalságnál nem erre szoktak gondolni, és azért nem hiszem, hogy túl jellemző, hogy 2 fiatal fel tud mutatni 5 év külföldet, és úgy vannak kint, hogy közben nem szeretnének nagyon élni, hanem inkább spórolnak.

Ez nagyon ritka.

A másik meg, hogy nem mindegy, hogy mikor kezdődött ez az egész gyűjtögetés, mert csak a háború kitörése óta nálunk a 700+ ezres m2 árak felmentek 900 ezeres-1 millásra.

Szóval, ha csak az utóbbi egy évet nézem akkora a szórás, hogy elképesztő.

Plusz a hitelek is úgy felmentek, hogy teljesen más matek jön ki.

Csak egy egyszerű példával, ha tavaly mondjuk október környékén vagy augustusban volt 15 millád, abból valószínű kijött valami kertes ház, le tudtál valamire csapni.

Na most már esélyed sincs ennyivel, ennyi max valami panelra lenne elég.

És akkor közben amikor pár hónap alatt ezek az eszméletlen drágulások voltak, nagyon nem mindegy, hogy az önerőtök mondjuk 10 vagy 18 millán állt.

Ha az ember a közelében volt, akkor még lehet esélye, de mondjuk aki fél éve is félúton járt, az kb. keresztet vethet az egészre, mert a külföldi fizu sem fogja a közelébe vinni, ha havonta akár milliókkal drágul a piac.

Miért akarna valaki kertesházat? Munka, munka, munka és pénz, itt sem hagyhatod csak úgy... Én vidéki gyerek vagyok, de nincs az a pénz, amiért újra kertesházba mennék.

Hogy hogyan jutnak a fiatalok úgy általánosságban otthonhoz, az egy jogosabb kérdés... Hát, valószínűleg a többség sehogy és egy másfajta (bérlésen alapuló) életforma fog elterjedni. Nekem van saját lakásom, jókor örököltem, de ma abból az összegből a seggem törölhetném ki. Viszont ha nem lenne, nincs az az isten, hogy én gyűjtsek saját lakásra. Egy lakás bérleti díja ott, ahol én élek, 150 000 ft plusz rezsi, ami nagyjából egy olyan ingatlant jelent, amiben szívesen élnék. Ha ugyanezt az ingatlant meg akarnám venni, 40 millió forint lenne, magyarul 22 évnyi bérleti díjért cserébe lenne csak meg. Az konkrétan az egész fiatalságom, de még talán az összes egészséges év az életemből. Hát egy saját lyuk nekem nem ér annyit. És arra költeni is kell. Ha lakás, keveset, ha kertesház, havi rendszerességgel sokkal többet.

"Miért akarna valaki kertesházat? Munka, munka, munka és pénz, itt sem hagyhatod csak úgy... Én vidéki gyerek vagyok, de nincs az a pénz, amiért újra kertesházba mennék."

Ja én is vidéki gyerek vagyok, de azt azért vegyük figyelembe, hogy nem csak a vidéki 2 ezer, meg még több négyzetméteres telkek vannak. Egy párszáz négyzetméteres telek (amiből nyilván a ház, a garázs meg ez-az lecsippent) már nem akkora munka, gyorsan végigtolod rajta a fűnyírót meg megmetszed azt a pár fát/gazt/akármit ami van és kész. Sokszor nagyon jól tud jönni az a kis darabka zöld, ami csak a tiéd.

"Egy lakás bérleti díja ott, ahol én élek, 150 000 ft plusz rezsi, ami nagyjából egy olyan ingatlant jelent, amiben szívesen élnék. Ha ugyanezt az ingatlant meg akarnám venni, 40 millió forint lenne, magyarul 22 évnyi bérleti díjért cserébe lenne csak meg. Az konkrétan az egész fiatalságom, de még talán az összes egészséges év az életemből."

Ez igaz, egy bizonyos szintig én is egyetértek. Már én is párszor eljutottam arra a pontra, hogy hagyom a francba ezt a spórolgatást, aztán veszek valami rohadt jó autót a pénzemből, meg elmegyek egy hónapra nyaralni. De aztán mindig jön valami f..szság, ami miatt saját lakást akarok.

- Nem emelgeti senki sem össze-vissza a lakhatási költségeimet.

- Nincs a költözés állandóan Damoklész kardjaként a fejed fölött. Nekem pl. most emeltek, de még az is szóba került, hogy a családból kéne valakinek a lakás, nekem meg fel is út, le is út. Költözgettem én eleget A-ból B-be kolisként, a francnak hiányzik még ez "vénségemre".

- Nem jön senki pár havonta pofavizitet tartani, mert kérdezgetni, hogy minden rendben, vagy esetleg az elmúlt 1 hónapban lebontottam a falakat.

- Ha valami nem tetszik, fel akarok újítani, vagy csak berakatni egy légkondit, akkor nem kell senkivel egyeztetni, egyezkedni, alkudozni meg hisztizni, hanem csak megcsinálnom/megcsináltatom. Viszonylag én is normális albérletben élek, de így is van egy tucat dolog, amit megváltoztatnék rajta, ha a saját lakásom lenne. Kicserélném a hűtőt, a bojlert, az ablakokat, raknék be légkondit, kivágnék pár bútort, vennék egy új sütőt, mosógépet, stb. De ha én ezeket elmondom a tulajnak, akkor megmondja - jogosan - hogy ezek neki akár több évi bérleti díjába kerülnek (ablak csere nélkül meg több havi), és ő ezt enélkül is ki tudná adni másnak...

- Ha meg örökre csak albérletet fizetek, a pénzemet meg felélem, akkor ott fogok állni 50-60 évesen is, hogy nincs semmim és bármikor kirakhatnak. Nyugdíjból meg szerintem konkrétan lehetetlen albérletet fenntartani.

#37

Viszont messze a munka. És az utazás is viszi az időt, pénzt.

"Miért akarna valaki kertesházat? Munka, munka, munka és pénz, itt sem hagyhatod csak úgy... Én vidéki gyerek vagyok, de nincs az a pénz, amiért újra kertesházba mennék."

????

Arra nem gondoltál még, hogy valami élvezi azt a fajta munkát, amivel a kertes ház jár? Mi pl. szeretjük, minket kikapcsol munka után, ha kimehetünk a kertbe, tavasztól ősz végéig folyton kint vagyunk, most már gyerekkel is. Kertészkedünk, kint főzünk, kint ebédelünk-vacsizunk, dumálunk a szomszédokkal, medencézünk, satöbbi.

Én kertes házban nőttem fel, aztán laktam egy ideig lakásban és nekem még az a pénz nincs, hogy megint lak@sba menjek. Nyilván annak is megvannak a maga előnyei, de nem véletlen, hogy a többség kertesbe vágyik, teljesen más életminőség.