Elméleti kérdés: csak egy érettségid van, munkanélküli vagy, egy ismerősöd sincs aki segíthetne (rokonok sem) és holnap elveszítenéd az összes családtagodat. Hogy szednéd össze magadat, hogy ne kerülj az utcára?

Édesanyám nyolc általánossal, 50 évesen váltott munkahelyet, most is gyárban dolgozik. Igen, fizikai munkát végez, de csak négy órában, esti műszakban. A fizetése ehhez képest nem rossz, mert megy rá a pótlék. Ha bírná a nyolc órát, akkor netto 200.000 et is kereshetne, vagy többet. Persze, szerencsén múlik, meg minden, de ismerős nélkül került be, és hónapokig folyamatosan munkát keresett, mert az előző helyen már nem bírta, de tényleg kereste. Aztán mindent megtett azért, hogy bent maradjon, mert a felét kiszórják, amikor lejár a próbaidő. Az eredeti kérdésre válaszolva, én elmennék gyárba dolgozni, amilyen hamar csak lehet. Nekem sem túl jó a fizikumom, de ha édesanyám képes a saját betegségeivel, bajaival ennyit is dolgozni és tenni értünk, hogy tanulhassunk, akkor én is képes lennék. (14 éves vagyok)