Elméleti kérdés: csak egy érettségid van, munkanélküli vagy, egy ismerősöd sincs aki segíthetne (rokonok sem) és holnap elveszítenéd az összes családtagodat. Hogy szednéd össze magadat, hogy ne kerülj az utcára?

Nagyon kegyetlen az élet. :(

A Te helyzetedben illetve egyéb, hasonló helyzetekben sehogysem tudnám összeszedni magam. :( Sehogy.

Nálam negyede ekkora a gond, mégis igen mélyen vagyok, az öngyilkossági gondolatok határán - például ha fél-egy éven belül beüt a gazdasági világválság, akkor lehet, hogy nem akarom tovább. Nem akarok élni, ha csak olyan életem lehet, mint anyámnak vagy apámnak. Akkor nem kell az élet, kész, ennyi.

Egyébként szerintem tanulj ki valami fizikai, kétkezi szakmát! Azokkal állítólag jól lehet keresni és lesz munkád is. Ha szeretnél valami szellemit is, a fizikai munka mellett tanulhatod majd azt is - bár kevésbé javaslom, jóval több tanulás árán kisebb eséllyel lesz eredmény.

Addig is sajnos marad az árufeltöltés, kasszázás, gyár. Nagyon nem irigyellek, én nem bírnám ezeket a munkákat.

Munka és tanulás mellett meghalni se lesz időd, de amennyi mégis marad, abban próbálj meg ismerkedni, kimozdulni.

Esetleg pszichológushoz járni.

Nem tudom, miért vagy munkanélküli, de sajnos elég könnyű azzá válni.

Én nem írom le, hányadik végzettségemet szerzem, mert nem hiszik el (lassan ott tartok, hogy felajánlom, hogy sör mellett megmutatom a biziket), jogsi, idegennyelv ismerete, tanulékonyság, utazási hajlandóság - mégis érettségis kulimunkát végzek.

Sok-sok ismerősömnek se könnyebb.

Dettó ez volt velem, azzal a különbséggel, hogy nekem akadt ugyan egy segítségem, de végül is keményen megfizettem az árát, és nem vagyok benne biztos, hogy annyira segítség volt-e. Mentálisan legatyásított rendesen, viszont anyagilag jól jártam vele. Meg is érte és nem is. De a viszontagságok ellenére még mindig szerencsésnek mondom magam ilyen téren. Emberileg meg egy hulladék vagyok.

Na de a te helyedben... akármilyen munkát keresni, de ezerrel. Ne félj a gyáraktól, mindig abban dolgoztam és még életben vagyok, sőt kifejezetten otthonosan érzem magam a termelésben. Igaz, már nem operátor vagyok, de néha-néha vissza szoktam sírni a gondtalan operátor éveimet.

Akárhol is találsz munkát, tedd oda magad, dolgozd be magad és legyél megbízható. Hogy ne tegyék ki a szűröd. Próbálj meg törekedni arra, hogy minél inkább sokrétű tudást szedj magadra, légy érdeklődő és nyitott a munkafolyamatokkal, szervezet felépítéssel kapcsolatban. Azt szeretik, ha látják egy dolgozón, hogy nem csak egy agyatlan biorobot. Tapasztalat. Az összes helyemen összehoztam, hogy jó munkásnak számítottam. Engem a természetem miatt küldtek el több helyről is. (A maradék helyről meg én jöttem el több év után.)

Viszont vigyázz, hogy ne legyél buzgómócsing. Érezd, mikor túl sok az érdeklődés/lelkesedés (és azt megérzik, ha csak színleled), különben nem fognak csípni és kifúrnak.

Ha bedolgoztad magad és nagyjából stabilnak érzed a helyed (nem baj az se, ha nem elsőre jön össze, de mindig dolgozz valamit - munka mindig van, mármint szar munka - ideiglenesen megteszi az is, míg nem akad jobb) akkor próbálj egyezkedni, ha időbeosztásod nem engedné, hogy estin tudj valami képzést elvégezni. Valami hiányszakmát. Elektronika-mechanika-villanyszerelő-cnc-informatika-egyéb hasonló munkakörök között _jó_ szakemberre mindig szükség van. De ehhez tényleg nem árt érteni is, plusz a képzés alatt magadra szedett tudás kezdő szintnek megfelel, de ha akarsz is lenni valaki, akkor magán úton is kell tanulni, naprakészen tartani nagyjából a tudásod (legalább felszínesen, a többi úgyis ragad tapasztalati úton.)

Hasznos szakmával már tudsz jobban/jól fizető állást is vállalni és több lesz a lehetőséged.

Mindenesetre nagyon életrevalónak kell lenned, ha meg akarod tartani a jelenlegi életszínvonalad, esetleg később javítani rajta.

A tanácsaim főleg az első idők túléléséhez és elinduláshoz vannak, a későbbiekben majd elválik, hogy alakul.

És ne feledd: kapcsolatok. Azok visznek előre. Munkahelyen igyekezz a legjobb arcod hozni és minél több emberrel ápolj felszínes, de pozitív kapcsolatot. Később még jól jöhet egy-egy ismerős. Nem kell, hogy jó barát legyen, nem kell kinyílni előtte. Egyszerűen csak jó ismeretségi viszonyra kell törekedni. (Nekem nem megy sajnos, de ettől még tudom és látom, hogy ez is kell a boldoguláshoz.)

Megbízhatóság, lelkiismeretesség (de ne a vakbuzgó idióta mértékig), becsületesség (egy kis stikli mindig belefér, de a betyár becsszó legyen meg), kitartás és szorgalom. Türelem és önfegyelem. Leleményesség és talpraesettség, bátorság. Meg nem árt, ha az ember nem hülye.

Ezek kellenek főleg egy magányos alaknak ahhoz, hogy boldogulni tudjon, és ne csak eltengődjön a mélyszegénység és alkoholizmus legalsó lépcsőfokán.

Sok sikert!

(Előre látom, mennyire le fognak pontozni és szólni. XD Pedig ezt nem vaktában, hanem tapasztalatból írom.)

Érettségivel az országban több gyárba felvesznek minőségellenőrnek nettó 220-230-as fizuval, mellette sok helyen még a kétszeri étkezést és a szállást is állják. Nem tudom milyen diplomáról beszélsz, tekintve, hogy utálják a munkaadók a diplomás embereket az emelt fizetés miatt.

Gyárakban a műszakvezető/irodisták/üzemvezető munkaköre sem igényel iskolát vagy tapasztalatot, mégis megkapják a havi 350-500k-t.

A külföldi munkáknál meg mindent elmagyaráznak a magyarok, nem kell hozzá nyelvet tudni, a te egyetlen bajod az, hogy életképtelen vagy, semmi más.