Úgy tűnik haldoklom. Rákom van, de nem félek és nem vagyok szomorú. Ez normális? Mit gondoltok?
Azért itt írok erről mert még senkivel sem beszélgettem erről személyesen. Van aki tudja a környezetemben, de valahogy nem érdekel ahogy sajnálkoznak.
Csak most jöttem rá, hogy még sosem féltem a haláltól, de bármi mástól az életben igen. Van még hátra egy kis idő, azt nem óhajtom feleslegesen tölteni. Tulajdonképpen nem érzem, hogy elkeseredtem, függetlenül attól, hogy hiányozni fog a családom, a barátaim. Fura de mintha inkább megkönnyebbültem volna, amikor elmondták, hogy áttétes, túl nagy, ráadásul a gyenge szívem miatt a kemó lenne a kegyelemdöfés, búcsúzzak el. Nekem ebből, csak annyi jött le, hogy túl vagyok rajta. Rosszabb se jobb már nem lehet, vége van. És ha szar is volt nagyon sokszor, de most már nem lesz szarabb. Legalábbis azt hiszem érdemes volt, ez a rövidke idő is. Napokig nem tudtam mit érezzek: fájjon ne fájjon? Féljek ne féljek? Örüljek ne örüljek? De ma már egy hónap után nem érzek semmit csak azt, hogy megkönnyebbültem. Sose tudtam meddig tart az életem, de most tudom.
Fizikailag rosszul vagyok, kellemetlen betegnek lenni, hányok, fáj a fejem, nyomott vagyok, gyenge, de szellemileg, lelkileg nem. Biztosan velem van a baj, vagy ez valami pszichikai reakció?
Bocs, hogy mindent leírtam ami eszembe jutott, de ilyen szószerint csak egyszer van, kevés életben. És senkivel sem beszéltem még erről. Gondolom érthető, hogy van alkalmam gondolkodni. Mondjatok valamit.
Az írásod alapján hihetetlen akaraterőd lehet. Nekem fele ennyi nem lenne, ahogy ismerem magam. Nem is panaszkodsz, hanem a tényeket írod le. Bárcsak meggyógyulnál, annyira megérdemelnéd.
Hogy érzed most magad?
Bocsássatok meg, nem volt erőm válaszolni. Nagyon fáradt vagyok, és rosszul. Mintha átment volna rajtam egy vonat. De aludni sem tudok. De örülök, hogy rám írtok. Csak nem akartam beszélni arról, hogy most milyen állapotban vagyok, mert nagyon röstellem. A lényeg az, hogy lepukkantam. Ahogy csak lehet. Szóval, azt hiszem és el is mondták nekem, hogy úgy tűnik az a pár hónap is meg fog rövidülni. Készüljek fel. Hát... Felkészütlem. Olyasmit tettem amit sosem. Beszéltem 'Istennel'. Szerintem most már ideje. Ha mégis van, néhány dolgot el kellett mondanom neki.
De köszönöm, hogy kérdeztek, legalább ti. Nagyon hálás vagyok! Ha nem válaszolnék, akkor tudjátok, hogy gyenge vagyok. Ha pedig azért, akkor arról tudni fogtok.
Sziasztok!
Csak azt akarom mondani, hogy én ismertem a kérdezőt. Innen gyk-ról, bár már rég nem voltam fennt itt, és fb-ztunk skype-ltunk is. Néhányszor személyesen is találkoztunk. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz hírem van, de engem kért meg, hogy itt is és fb-n is tudassam ha szükséges mert történik valami: már ne kérdezzétek, nem fog válaszolni. Ma hajnalban szívrohamot kapott. Hiába próbálták menteni, a tüdeje nem bírta, így megfulladt. Meghalt. Nagyon sokkos állapotban vagyok, hiszen tegnap még beszéltem is vele, látom ti is. Elment, és azok a szemét szülei még csak el sem búcsúztak tőle. Már a fb-ját is törölték. Le vagyok sújtva, úgyhogy most többet nem tudok mondani. Bár fele olyan erős lennénk mint amilyen ő volt, akkor most nem remegne minden porcikám, és nem sírdogálnék. :'(
Csak akartam.
26/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!