Úgy tűnik haldoklom. Rákom van, de nem félek és nem vagyok szomorú. Ez normális? Mit gondoltok?
Azért itt írok erről mert még senkivel sem beszélgettem erről személyesen. Van aki tudja a környezetemben, de valahogy nem érdekel ahogy sajnálkoznak.
Csak most jöttem rá, hogy még sosem féltem a haláltól, de bármi mástól az életben igen. Van még hátra egy kis idő, azt nem óhajtom feleslegesen tölteni. Tulajdonképpen nem érzem, hogy elkeseredtem, függetlenül attól, hogy hiányozni fog a családom, a barátaim. Fura de mintha inkább megkönnyebbültem volna, amikor elmondták, hogy áttétes, túl nagy, ráadásul a gyenge szívem miatt a kemó lenne a kegyelemdöfés, búcsúzzak el. Nekem ebből, csak annyi jött le, hogy túl vagyok rajta. Rosszabb se jobb már nem lehet, vége van. És ha szar is volt nagyon sokszor, de most már nem lesz szarabb. Legalábbis azt hiszem érdemes volt, ez a rövidke idő is. Napokig nem tudtam mit érezzek: fájjon ne fájjon? Féljek ne féljek? Örüljek ne örüljek? De ma már egy hónap után nem érzek semmit csak azt, hogy megkönnyebbültem. Sose tudtam meddig tart az életem, de most tudom.
Fizikailag rosszul vagyok, kellemetlen betegnek lenni, hányok, fáj a fejem, nyomott vagyok, gyenge, de szellemileg, lelkileg nem. Biztosan velem van a baj, vagy ez valami pszichikai reakció?
Bocs, hogy mindent leírtam ami eszembe jutott, de ilyen szószerint csak egyszer van, kevés életben. És senkivel sem beszéltem még erről. Gondolom érthető, hogy van alkalmam gondolkodni. Mondjatok valamit.
Nem kívántam hogy haljon meg, annyit írtam hogy megérdemelte. Aki az állatkertben beugrik a medvéhez és az széttépi, megérdemli.
Aki részegen autózik és balesetet szenved szintén megérdemli.
Nem kívánja nekik senki sem, de a tényeken ez nem változtat. Ebben a világban nem szórakozol túl sokáig mert könnyen elveszted mindened egy-egy ilyen húzással.
Tudod kiért kéne, hogy megszakadjon a szíved?
Az összes kisgyerekért, akik nem dönthetnek, hogy szívják-e a cigifüstöt vagy nem.
Az összes olyan emberért akik elszenvedik a dohányosok káros szenvedélyét, egyáltalán nem a dohányosokét.
Ha valaki a tűzzel játszik, megégetheti magát, ezt már egy óvodásnak is fel kell fognia, semmi sajnálatraméltó nincs az ilyesmiben.
Írtam, hogy én sem vagyok a dohányzás mellett. Mindig mondom, hogy van elég betegség amiről nem tehet az ember,ezért nem fogom direkt mérgezni magam ilyennel. Viszont mindenkinek lehet rossz döntése az életben. Pl hogy rászokott a cigire. Ezért senki nem érdemli meg hogy haldokoljon. Ráadásul van képed egy ilyen kérdés alá ilyeneket írni. Szégyelld el magad. Ha érdemben nem tudsz hozzászólni a témához, menj el innen a rosszindulatoddal. Inkább biztatni kéne a kérdezőt.
Ja és tudod, hogy akár egyik napról a másikra fordulhat a kocka...
Nincs semmi baj, nyugodtan elmondhatja a véleményet, ha egyszer ez az. Nem árt vele senkinek. Ilyen is kell...
Egyébként milyen kocka fordulhat?
Arra írtam, hogy fordulhat a kocka, hogy bármelyikünkről kiderülhet akár egy általános vizsgálaton, hogy valami nem stimmel és mi is feküdhetünk be a kórházba.
Plusz aki eleve rosszul van (és a kérdezőnek nem annyi a baja, hogy szerelmi bánata van), abba miért kell belerúgni valami bántó megjegyzéssel? Tartsa meg az ilyen magának a véleményét, ne másokat húzzon le. Bocsánat kérdező, de felidegesítenek az ilyen emberek.
Most nem vagyok kórházban. Egy hete még a tüdőszanatóriumban voltam. De aztán most otthon lehetek, mert egyelőre úgyis csak ezt az injekciót kell kapnom, ezt pedig itthon beadhatom vagy beadhatják nekem, vagy beadja a körzeti orvos ha akarom. De ettől még kell a labor minden héten (még), az eredményt meg bevinni, aztán majd megmondják mikor feküdjek be újra, hamarosan. Vagy nem, talán majd vinni kell.
A szeretteim más kategória, a látogatókat időnként unom, időnként örülök nekik. Fent írtam mit unok bennük, a jajveszékelést is, már akik nem csak azt tudták meg valahonnan, hogy beteg vagyok, hanem hogy vége is van, meg úgyérzem csak az udvariassági érdekli őket. Akik közel állnak hozzám, megint más. Nem volt kiegyensúlyozott családi meg társasági életem, a legutóbbi évekig, de ez mindegy is. Kevesen de vannak. Bár hiányozni fognak, bár kell, hogy kicsit segítsenek, később gondolom majd pláne, de inkább egyedül lennék. Beszélnék mint itt, de ők fárasztanak, inkább kipihenném magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!