Normális, hogy egész nap csak nevetgélek, de közben olyan szomorú vagyok, mint még soha életemben?
Nem vagyok biztos benne, hogy jó kategóriába írtam-e a kérdést, de
Egy jó ideje már szinte folyamatosan melankolikus hangulatban vagyok, néhány hónapja. (Nem hinném, hogy depressziós lennék, öngyilkosságra egyszer sem gondoltam, vagdosni sem vagdosom magam meg semmi ilyesmi.) Egyszerűen mindig szomorú vagyok. Ezt még senki nem vette rajtam észre, ugyanis egész nap vihogok, okkal, ok nélkül. Ha eszembe jut valami vicces, azért, ha épp az adott pillanat vicces, azért, ha semmi nem vicces, akkor meg azért! És a legfurcsább a dologban az, hogy miközben nevetek, azalatt is a gondjaimra gondolok, de mégsem bírom abbahagyni a röhögést. A folytonos nevetést már a szüleim is észrevették, rám is szóltak, hogy ettől nagyon butának tűnök (egyet is értek velük, de ezt persze nem mondtam nekik). És a vihogásom nemcsak szerintem, hanem a környezetem szerint is idegesítő.
Én ezt abnormálisnak érzem, és valószínűleg tényleg az. Mi lehet ennek az oka? Hogyan hagyjam abba a vihogást?
Előre is köszönöm a válaszokat.
14/L
válasza:Van egy ismerősöm, lány, ő is folyamatosan nevetgél egész nap, és nagyon fel tudok töltődni mellette.
De van egy búval b...ott apja, egy mogorva, életunt pali, azon látszik, hogy idegesíti a saját lánya.
Lehet, valaki azt mondja, ez idegesítő, de ha megváltoznál, akkor lehet, megkérdezné szomorúan, mi bajod?
Hidd el, az emberek többsége jobban érzi magát egy vidám, pozitív ember társaságában, szóval ne nagyon változz meg. :)
Szerintem félreértetted a kérdést.
Vihogok majdnem egész nap, közben pedig szomorú vagyok. Még nevetés közben is szomorú vagyok.
válasza:Vannak ilyen típusú emberek, hangulati állapottól függetlenül vidámak mindig. Én is ilyen vagyok amúgy, elkezdtem szedni egy gyógyszert, attól szinte mindig álmos vagyok, és nem olyan vagyok, mint régebben. :(
Nem is érzem jól magam ezért.
#5
Nem voltam mindig ilyen, ez a ,,szomorúságtól vihogok"-dolog az utóbbi egy-másfél hónapban kezdődött. Akkor már egy hónapja folyton szomorú voltam, de az elején még nem vihogtam,mint a fakutya.
válasza:Ha rád üvöltenek már, és ezt tudni fogod, pláne egyre jobban fogsz vigyorogni.
Nem benned van a hiba szerintem, szüleidnek el kéne fogadni, hogy nem vagy felnőtt még.
Csak azt nem értem, miért vihogok, miközben szomorú vagyok folyton...
Egyébként a szüleim mindenért rám üvöltenek (meg a tesómra is), de amikor a vihogás miatt van, akkor egy pillanatra sikerül elhallgatnom, viszont mikor már nem látják, nem bírom ki, hogy ne röhögjem el magam megint...
válasza:Az elme reakciója. Próbálja pozitív cselekvéssel fölülírni a negatív életérzést.
Ahogyan egyre szomorúbb az ember, egyre inkább próbálja elrejteni, és végül egy általad leírt eset bontakozhat ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!