Hogy lehet ember és ember között ekkora különbség? Miért ilyen igazságtalan az élet? (kis filozofálgatás)

* Múltkor kinéztem az ablakon és nagy gázzal hajtott el egy +60 milliós AMG GT C sportautóban egy 30-as pasi a barátnőjével, miközben az út szélén az utcabeli fiatal szakadt ruhás sovány fiú tolta a rozsdás biciklijét, aki a 12 órás műszakból ment rutinszerűen haza, mert a szülei évekkel ezelőtt meghaltak és 19 éves korában otthagyta az egyetemet, hogy meg tudjon élni.

* Nemrég böngésztem a facebook-on és annyi meg annyi okos (magyar) fiatalra bukkantam rá, akik Koppenhágában/Oxford-ban/Berlinben tanulnak ill. végeznek kutatómunkákat vagy számomra iszonyatosan értelmezhetetlen tudományos munkakörökben dolgoznak komoly cégeknek, a világ számos pontján készített képeik vannak feltöltve és élvezik a tökéletes, gondtalan életüket miközben én 6 éve egyetemre járok és egy diákmunkán 3-szor kell elmondania a műszak vezetőnek, hogy hova pakoljam a dobozokat, hogy megértsem. Ja és se barátnőm, se kilátásom és anyagi biztonságom.

* A parkolókban dugig állnak a sokmilliós alig használt családi crossover-ek és ezek az emberek teli szájjal zabálják le a bankkártya egyenlegéről az összeget, miközben pár száz méterre idős bácsik fekszenek a padokon, fiatalok bolyonganak a munkanélküli központban, hogy több hónapos várakozás után végre kaphassanak valami munkát, amivel nem halnak éhen.

* 180-190 magas, izmos jóképű szépfiúk és csinos, nagymellű, szép lányok kavarnak együtt a legmenőbb szórakozóhelyeken több százezres éjszakai étel- és italszámlával miközben ugyanekkor leukémiás fiatalok fekszenek tehetetlenül a lepusztult kórházban, kisfiú vár évek óta egy új donorra vagy a bank ki akarja lakoltatni a 3 gyerekes anyukát, akit a férje otthagyott és ráadásul a gyerekei súlyos immunbetegségben szenvednek.

Miért ilyen igazságtalan az élet, hogy valakinek örökké szenvednie kell, valakinek pedig az a legnagyobb problémája az életben, ami másnak örökké elképzelhetetlen álom lenne?