Hogy lehet ember és ember között ekkora különbség? Miért ilyen igazságtalan az élet? (kis filozofálgatás)
* Múltkor kinéztem az ablakon és nagy gázzal hajtott el egy +60 milliós AMG GT C sportautóban egy 30-as pasi a barátnőjével, miközben az út szélén az utcabeli fiatal szakadt ruhás sovány fiú tolta a rozsdás biciklijét, aki a 12 órás műszakból ment rutinszerűen haza, mert a szülei évekkel ezelőtt meghaltak és 19 éves korában otthagyta az egyetemet, hogy meg tudjon élni.
* Nemrég böngésztem a facebook-on és annyi meg annyi okos (magyar) fiatalra bukkantam rá, akik Koppenhágában/Oxford-ban/Berlinben tanulnak ill. végeznek kutatómunkákat vagy számomra iszonyatosan értelmezhetetlen tudományos munkakörökben dolgoznak komoly cégeknek, a világ számos pontján készített képeik vannak feltöltve és élvezik a tökéletes, gondtalan életüket miközben én 6 éve egyetemre járok és egy diákmunkán 3-szor kell elmondania a műszak vezetőnek, hogy hova pakoljam a dobozokat, hogy megértsem. Ja és se barátnőm, se kilátásom és anyagi biztonságom.
* A parkolókban dugig állnak a sokmilliós alig használt családi crossover-ek és ezek az emberek teli szájjal zabálják le a bankkártya egyenlegéről az összeget, miközben pár száz méterre idős bácsik fekszenek a padokon, fiatalok bolyonganak a munkanélküli központban, hogy több hónapos várakozás után végre kaphassanak valami munkát, amivel nem halnak éhen.
* 180-190 magas, izmos jóképű szépfiúk és csinos, nagymellű, szép lányok kavarnak együtt a legmenőbb szórakozóhelyeken több százezres éjszakai étel- és italszámlával miközben ugyanekkor leukémiás fiatalok fekszenek tehetetlenül a lepusztult kórházban, kisfiú vár évek óta egy új donorra vagy a bank ki akarja lakoltatni a 3 gyerekes anyukát, akit a férje otthagyott és ráadásul a gyerekei súlyos immunbetegségben szenvednek.
Miért ilyen igazságtalan az élet, hogy valakinek örökké szenvednie kell, valakinek pedig az a legnagyobb problémája az életben, ami másnak örökké elképzelhetetlen álom lenne?
válasza:Száműzni? Nagyon durván túltolod.
Van egy ismerősöm. Kb. 9 éves korára teljesen megvakult, ennek ellenére van férje, gyerekei, síelni jár, jól fizető munkája van, mégis bármit megadna, hogy lásson, ahogy te látsz.
Kicsit értékelned kéne a helyzetedet.
válasza:Aha, tehát akkor lehet sajnálni azt az Európait, akinek a fizikai léte gyakorlatilag sosem lesz veszélyben éhezés vagy szomjazás miatt, de az afrikait nem? Afrika nem csak lakhatatlan sivatagokból áll ám, ahogyan azt te képzeled.
Ráadásul te jössz demagógiával, miközben a kérdés teljesen demagóg alapból is?
válasza:Felesleges feltenni itt ezt a kérdést, mert a gyakorin mindenki okos, ügyes, tehetséges, kiváló. Mindenkinek pokoli gyerekkora volt és most mégis a mennyekben van. Persze...
Én egy kérdés alatt megkaptam, hogy ha 6-7 órát akarok aludni, akkor már lusta, tohonya ember vagyok, aki nem tesz magáért és ne lepődjön meg, ha nem jut sehova az életben.
Nekem is fájó az élet, úgy, ahogy van.
Az én ismerősi körömben a legtöbben rosszul keresnek, rossz munkahelyen és fizikailag is sok betegségük van (huszonévesen).
Aki szerint meg minden probléma megoldható, annak megadom anyámék elérhetőségeit. Anyámat nem sajnálom, de a féltesóimnak segíthetne.
Anyám szerintem elég súlyosan mentális beteg, engem még elvettek tőle, 10 illetve 13 évvel később született féltesóimat már nem. Anyám alapból beteg plusz agyvérzése volt csecsemőként.
Én és a húgom örököltük szerintem (az alap mentális gondjait) öcsém nem.
Munkásszállón neveli őket.
Elképzelve húgom helyzetét...
Mentális beteg, képtelen beilleszkedni, fel se fogja a világot maga körül. Pénzük semmi. Az anyám őt nem szereti, mindig bántja (nem fizikailag), mindig a kisfiúval kivételezik anyám.
Szereti az anyját, kötődik hozzá (mint a bántalmazó kapcsolatokban is lenni szokott), pénze nincs, a mentális gonsjait fel se fogja...
A tanuláshoz például igenis kell genetika is.
Engem mindig érdekelt a tudás és imádtam tanulni. Kb kutató akartam volna lenni.
Kb 17 éves koromban marhára nem fogott az agyam. Egy az, hogy koncentrálni se tudtam, de ha mégis figyeltem órán, kb a témakör maradt meg, semmi más.
Amit imádtam, arra is irtó sokat kellett készülnöm - a 4-esért.
#13: Végre valaki, aki nem képmutatóan rózsaszínködben látja a világot. Nagyon sajnálom ami veled történt! :(
Igen, bizonyos egészségügyi, egzisztenciális körülmények között az embernek lehetetlen 1-ről a 2-re lépnie. Az ilyen süket dumákat, hogy "mindenki saját magáért felel/ha nem tanultál akkor megszívtad" csak olyanok nyomatják, akik alá vagy a világ összes nyelvtanárát, segítségét alátolták már csecsemőkorában vagy pedig olyan képességekkel születtek, amelyeket a világ összes terhe nem volt képes megnyomorítani és csak idő kérdése volt mikor fedezik fel. Utóbbira egy tökéletes példa a brazil sztárfocisták: a nagyokosok mindig azzal jönnek, hogy ez a nagy szupersztár "Jajj bezzeg ki tudott törni a nyomorból és megmutatta igen, látod-látod". Ja, csak a képmutató hülyét az már nem érdekli, hogy mellette több millió szegény brazil gyerek ugyanúgy tett az álmaiért és focizott a grundon teljes szívből, CSAK NEKIK NEM VOLTAK OLYAN KÉPESSÉGEIK! 1 millió nyomorultból 5-10 gyerek szupersztárrá/csillagásszá/roma rákkutatóvá/atomfizikussá stb válik. És akkor ezt az arány azzal magyarázza, hogy a többi nem tett eleget magáért..?
Na ez az igazi demagóg hozzáállás!
válasza:Kérdező, tök mindeg, esélytelen!
Én egyre embergyűlölőbb vagyok, például ez a hetem rendesen rátett erre egy lapáttal.
Egyre türelmetlenebbek, önzőbbek az emberek. Nem szabad érzelmetkimutatni, érezni, gyászolni, dühösnek lenni...
Egy új ember ült be a mi két egybenyíló irodánkba. Nem bír engem és ezt nem is leplezi.
Még karácsony után beszélgettünk. Kezdte mesélni, hogy egyik rokona most vesztette el a párját. Hihetetlen, hogy nem volt képes túltenni magát a rokona (2 hónap alatt....), hogy lehetett ennyire maga alatt, tönkretette az ő karácsonyukat.
Ha én tényleg kiegyensúlyozott vagyok és pozitív, akkor elviselem, hogy a rokonom sír nekem (akár ünnepen), elviselem, hogy /sírva/ mesél az érzelmeiről, a történtekről, elviselem, hogy rossz a hangulata. Ha én erős és kiegyensúlyozott vagyok, van erőm segíteni rajta azzal, hogy nekem (is) kisírhatja magát. Nemde?
Nem vagyok önző, hogy sajnáltassam magam: jaj, a gyászoló tönkrette a hangulatomat, hogy képzeli.
Ő az az ember, akinek olyan a szemlélete, mint ami a gyakorin is uralkodik.
Senki se gyászoljon, senki se p.csogjon és mindenki maga tehet minden nyűgjéről.
Többször hallom, hogy a másik szobában meséli, hogy XY nyavalyog, pedig maga tehet a nyűgjéről, miért nem tesz ellene.
Most jön a lényeg!
Ugyanez a nő!! Minden nap!!! Órákig panaszkodik az időjárásról, a nem létező szmogról, arról, hogy mikor kapunk fizetést és a munkahely viselt dolgairól (amik azért nem is olyan durvák).
Ezt a munkahelyet utálja - miért nem megy el?
Volt már, hogy azt mondta, minden munkahely sz.r - ezen is pont velem kapott össze.
Minden munkahely sz.r? Miért nem tanultál, tettél azért, hogy jó munkahelyre kerülj és ne így lásd? HOGY IS VAN EZ?????
Egyébként anyámék mellett egy másik (nem a fentebb említett) munkatársamhoz is elirányítanám azokat, akik szerint minden megoldható.
Meg hozzám is. Én például végigsírtam az elmúlt 3 hetet és fogytam is (természetesen izomból szokás fogyni, ezért megéri sportolni). Etikai-pénzügyi-JOGI (!!!) szempontból megoldhatatlan problémáim vannak...
válasza: válasza:Vannak jó dolgok, ezt senki se tagadja.
Csak sokan (főleg itt, de máshol is, lásd a kolléganőmről szóló leírás) sokszor a rózsaszín ködöt magát adják elő.
válasza:Persze, hogy igazságtalan az élet, de most min is nyafogtok? Úgy érzem teljesen reális megállapítás volt az, hogy a ti életetek még mindig ezerszer jobb egy csomó másik emberénél... és nem is kell ezért afrikáig elmenni.
G..cire nem lehet mindent megoldani csak akarattal és valószínűleg nekem meg nektek se lesz olyan jó vagy könnyű bizonyos szempontokból az életem, mint annak aki csak beleszületett a milliárdokba. Viszont ha mindig csak azon rágódtok, hogy nektek milyen rossz (pedig világviszonylatban egyáltalán nem), akkor be fogtok savanyodni. Minden embernek vannak depisebb korszakai, meg olyan időszakai amikor úgy érzi, hogy az élete nem halad semerre, de ez elmúlik, változik, változtatsz rajta.
válasza:Jó, csak amikor épp szenvedek pl munkahely, magány, lakóhely miatt, nem vigasztal, hogy más még jobban szenved.
Nem is tudom mindig elterelni a figyelmemet, pláne a melóban...
válasza:"Csak sokan (főleg itt, de máshol is, lásd a kolléganőmről szóló leírás) sokszor a rózsaszín ködöt magát adják elő."
Felvilágosítanálak akkor. Az én gyerekkorom, és fiatalkorom nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon rossz volt. Erős jellem és kitűzött célok nélkül öngyilkos lettem volna úgy 17 évesen kb. DE nem lettem.
És amikor ezeket elmondom, akkor te meg jössz azzal, hogy hát nekem is meg másoknak könnyű beszélni, mert mi csak a rózsaszín ködöt látjuk.
NA és itt mondom én azt, hogy te és a hasonló beállítotságú emberek csak sajnálatot akarnak. Semmi többet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!