Hogy lehet ember és ember között ekkora különbség? Miért ilyen igazságtalan az élet? (kis filozofálgatás)
* Múltkor kinéztem az ablakon és nagy gázzal hajtott el egy +60 milliós AMG GT C sportautóban egy 30-as pasi a barátnőjével, miközben az út szélén az utcabeli fiatal szakadt ruhás sovány fiú tolta a rozsdás biciklijét, aki a 12 órás műszakból ment rutinszerűen haza, mert a szülei évekkel ezelőtt meghaltak és 19 éves korában otthagyta az egyetemet, hogy meg tudjon élni.
* Nemrég böngésztem a facebook-on és annyi meg annyi okos (magyar) fiatalra bukkantam rá, akik Koppenhágában/Oxford-ban/Berlinben tanulnak ill. végeznek kutatómunkákat vagy számomra iszonyatosan értelmezhetetlen tudományos munkakörökben dolgoznak komoly cégeknek, a világ számos pontján készített képeik vannak feltöltve és élvezik a tökéletes, gondtalan életüket miközben én 6 éve egyetemre járok és egy diákmunkán 3-szor kell elmondania a műszak vezetőnek, hogy hova pakoljam a dobozokat, hogy megértsem. Ja és se barátnőm, se kilátásom és anyagi biztonságom.
* A parkolókban dugig állnak a sokmilliós alig használt családi crossover-ek és ezek az emberek teli szájjal zabálják le a bankkártya egyenlegéről az összeget, miközben pár száz méterre idős bácsik fekszenek a padokon, fiatalok bolyonganak a munkanélküli központban, hogy több hónapos várakozás után végre kaphassanak valami munkát, amivel nem halnak éhen.
* 180-190 magas, izmos jóképű szépfiúk és csinos, nagymellű, szép lányok kavarnak együtt a legmenőbb szórakozóhelyeken több százezres éjszakai étel- és italszámlával miközben ugyanekkor leukémiás fiatalok fekszenek tehetetlenül a lepusztult kórházban, kisfiú vár évek óta egy új donorra vagy a bank ki akarja lakoltatni a 3 gyerekes anyukát, akit a férje otthagyott és ráadásul a gyerekei súlyos immunbetegségben szenvednek.
Miért ilyen igazságtalan az élet, hogy valakinek örökké szenvednie kell, valakinek pedig az a legnagyobb problémája az életben, ami másnak örökké elképzelhetetlen álom lenne?
Mit értesz hozzállás alatt?
Hidd el, pl a munkámat igyekeztem megbecsülni, szeretni és a jó oldalát látni. De mára ez nem megy. Egyrészt történtek negatív változások, másrészt belefáradtam.
A lakóhelyemre is próbáltam pozitívan tekinteni. Egyrészt sok negatív változás történt, másrészt belefáradtam.
"Ez egész egyszerűen a pszichológiának is ellentmond... Meg irreális...
Itt, gyakorin a válaszolók 80%-a azt állítja, rossz gyerekkora volt és kitört.
A valóságban ez miért 0?"
Ha itt vagyok én, meg még egy személy, aki mégiscsak kitört, az már nem 0!!!! Fogd már fel, hogy igenis vagyunk páran, akik nem önsajnáltatással jutottak előrébb.
TE mintha folyamatosan csak RÁ AKARNÁL LICITÁLNI, hogy de igenis neked volt rosszabb gyerekkorod. Fujj.
Én meg úgy érzem, hogy TI akartok rálicitálni.
Nem sajnáltatom magam, hanem szomorú vagyok és megértésre vágyom.
A kitörés kib.sz.ttul nem csak az egyénen múlik.
Adhatom a bankszámlaszámomat? Havi 100 ezer már elég 4 évig, van valamennyi tartalékom és nincsenek nagy igényeim. Megszoktam, hogy cipőt, nadrágot se merek venni, amíg rongyos nem lesz az előző.
De végülis találhatok 4 órás kasszás melót, akkor elég az 50 ezer is.
Megyek vissza tanulni, bár úgyse érek vele semmit mérnökinfó nélkül.
Nem azzal van a baj, hogy rossz az életed, hanem azzal, hogy itt picsogsz róla egész álló nap. Azt hiszed, hogy csak neked van bajod? Mesélek egy kicsit.
Naszóval a párom a legjobb barátnője és én hármasban összeköltöztünk egy albérletbe. Én már dolgozó ember vagyok, de a két lány még iskolába járt. Úgy volt megegyezve, hogy keresnek diákmelót és a lakbérüket fizetik. Ez az első háom hónapban így is volt, aztán a kedves lakótársunk otthagyta az iskolát és dolgozni sem járt el. Én hülye hagytam neki, mert a szép szóból nem értett, én meg nem akartam visszaküldeni az alkoholista, agresszív apjához. Ennek az lett az eredménye, hogy fél milliós tartozást halmozott fel felém, valószínűleg meg is lopott, aztán pedig fogta magát és visszaköltözött apucihoz. Emellett még teljesen kicsinálta idegileg a barátnőmet és most azt terjeszti rólunk mindenkinek, hogy mi gonoszak voltunk vele, megkeserítettük az életét és ezért kellett innen elmennie. Közben ugye a tartalékaimat lenulláztuk, volt olyan hónap, hogy 25.-e után minden nap margarinos kenyeret ebédeltünk, mert nem volt más.
Aztán az apám adott egy kocsit, amire azt mondta, hogy működőképes. Ez pont kapóra jött, mivel az én kocsimat pont műszakiztatni kellett volna, amire ugye nem volt pénzem. Szóval a kocsimat eladtam műszaki nélkül, az értéke negyedéért. Ezután jött a meglepi, hogy küldtek nekem a már eladott kocsira kb 400 ezer forintnyi gyorshajtás és parkolási bírságot. Ezért jó másfél hónapig rohangálhattam az okmányirodába, meg különféle szervekhez.
Aztán amit kaptam kocsit, arról kiderült, hogy egy párszár ezret rá kéne költeni, hogy normálisan működjön. Ja és döntenem kellett arról is, hogy lakbért fizetek, vagy téligumit veszek, úgyhogy az egész telet kopottnyárigumikkal autóztam végig(szerencsére nem történt semmi baj). Ja és három hónap múlva ezt is műszakiztatni kell.
Aztán december elején elkaptam valamit, amitől immar három hónapja úgy köhögök, hogy nap végére vér is jön fel a torokváladékkal együtt. Persze egy orvos sem tud mondani rá semmi hasznosat.
Nemrég halt meg a nagyanyám is, akit nagyon szerettem. Ja és a macskám is elpusztult kb három hónapja.
Ha nem haragszol, csak a nagyobb dolgokat írtam le, ha mindent idehánytam volna, akkor éjfélig írhatnék.
De a lényeg, hogy láttál ezekről egyetlen kérdést is itt? Én is jöhettem volna picsogni, állhattam volna úgy a dolgokhoz, hogy lesz_rom az egészet és csak nyafogok. Ha így tettem volna, akkor most anyóséknál laknánk egy 1,5×2m-es szobában és semmink sem lenne.
És ha van kérdés róla, akkor mi van?
Nem erre van az oldal?
Igazad van, kérdés lehet róla, de kérdésnek álcázott hiszti az nem.
Tehát ha felveted a problémádat, például, hogy nem találsz rendes melót, és leírod a valós körülményeket, aztán az arra érkező válaszokat átgondolog és hasznosítod a bennük leírtakat, azzal nincs baj.
De ez, hogy telehányjátok az oldalt ezekkel a "másnak minden jobb, más mindent megkap, nekem meg meg kéne mozdulnom a jóért, brühühü brühühü" kérdésekkel, ez nem normális dolog.
De ha esetleg sikerül is egy értelmes kérdést megfogalmaznotok, akkoris csak lehurrogjátok a válaszokat, kifogásokat kerestek és mindent megtesztek, hogy még véletlenül se kelljen semmit sem tennetek magatokért.
Ha te esetleg nem is vagy ilyen(amit az itteni hozzászólásaid alapján kétlek), akkor nézz csak szét az oldalon, tonna számra fogod találni az ehhez hasonló rinyakérdéseket.
Nekem is volt, igen, és másoknak is van, a megválaszoltjaim között ott vannak.
Sokszor a magány miatt tesszük fel.
Mi a kutyával se tudjuk megbeszélni.
Nekem volt munkával kapcsolatos kérdésem.
Rögtön (!) támadást kaptam és konkrétan, % alapján többektől megkaptam, hogy ha 6 órát vagy annál többet akarok aludni, akkor már kényelmes életem van és csak p.csogok, nem teszek magamért.
Én például tanulok, sportolok, próbálok odafigyelni a környezetemre, elemezni az embereket és így mentálisan fejlődni. Ha lesz pénzem, megpróbálok eljutni egy jó pszichológushoz, mert a mentális problémáimat már végképp nem tudom önállóan kezelni.
Céljaim vannak.
Rettenetesen kevés életem van, egyrészt mert tanulok, másrészt mert irtó nagy igényem van az egyedüllétre (nem a magányra, amikor mindenkinek csak a lelki szemetesládája vagyok, de vissza se kérdeznek, hogy és te? - hanem az egyedüllétre). Harmadrészt jó lenne "lecserélnem" a környezetem nagy részét. Szóval kevés az életem, de akkor is bowlingot, biliardot szervezek, most falmászást tervezek, új beülős helyek, mozi.. Hogy legyen változatosság.
Már a reggeli zuhany alatt a napomat szoktam tervezni és szerintem jó az időbeosztásom.
Határidőnaplókba vannak írva éves, féléves tervek és ami rajtam múlik, azok nagy részét ki is pipálhatom.
Igen, lógok itt. Munka alatt mert olyan monoton, hogy egész egyszerűen nem bírom csinálni, haldoklik a lelkem. Tanulás alatt mert fáradt vagyok, 5-10 percet jól esik pihenni. Ma meg például alig haladok a rosszkedv miatt.
Ez most nem panaszkodás volt.
Hanem tényleg nem értem, mit csinálok még mindig rosszul.
Tudom, a 9 óra munka után még folyamatosan, minden pihenés nélkül kellene tanulnom és 5 órákat aludnom. Akkor a gyakoris mércét is megütném.
Hogy lehet itt ennyi buta és gonoszlelkű ember? Mind a kérdezőt szidja, holott ő nem magát sajnáltatja, hanem van benne egy kis empátia még, és másokat sajnál!
Itt annyi borzasztó sorsú és utána talpra álló, és szuperül élő ember van,de olvasni a sorok közt egy se tud, mert mind önző, rosszindulatú lett.Kivétel 13, 27, meg talán még egy.
Kérdező, teljesen igazad van.Sajnos ez az élet ilyen sz...Azt tudod tenni, hogy segítesz akinek tudsz,meg aki megérdemli.Megpróbálod alakítani az életed.És megkeresed az életben az apró örömöket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!