Miért ennyire gyerekellenes ma a világ?
Jövet-menet csak úgy röpködnek a gyerekutáló mondatok, főleg az interneten. Semmi tolerancia nincs az emberekben. Lassan a járdán sincs jogunk babakocsival közlekedni, mert mi az, hogy nem vágtatunk és ki kell minket kerülni? Ha a buszon sír, akkor még az ördögről sem mondanak annyi rosszat, mint a gyerekről, aki még nem tudja másként elmondani, hogyha valami nagyon fáj!
Tudom, hogy már a kérdésem olvasása közben is sokakban gyűlik a rosszindulat és már ég a kezük a billentyűzet felett, hogy jól megmondhassák nekem: ők mindennap gyereküvöltözésben utaznak haza és ez mennyire fárasztja őket! Akinél ezt eltaláltam, olvasson tovább még egy kicsit figyelmesen. Lehet, hogy az én fiam táncol napi szinten az idegeiden. És mi könyörtelen beszólásokat hallgatunk ez miatt. Kérdezik, miért nincs megnevelve? Meg van nevelve! Korábban baj nélkül utaztunk, amíg be nem következett az életében egy trauma. Alig három éves, nehezen dolgozza fel. Most ő a kezelhetetlen, ami majd javulni fog, de az emberi kegyetlenség mikor javul? Jelenleg különösen rosszul esnek ezek a bántások. Nehéz helyzetben vagyunk, magam is érzékenyebb vagyok. Erre fel minden reggel, amikor vinném az oviba szinte szét akarnak tépni minket az emberek.
Korábban nem volt az utazással gond.
Amíg nem történt egy szerencsétlen eset. Kórházba kerültem pár napra. Nem voltunk rá felkészülve. Váratlanul jött. Reggel még elvittem az oviba, de délután már nem én mentem érte, és nem láthatott három napig. Nem arról van szó, hogy soha nem volt ennyit nélkülem, hanem arról, hogy váratlanul tűntem el. Késő délután ment érte a férjem, hazavitte, de én otthon sem voltam ott. Azóta hiszti van minden reggel. Ezt nyilván nem mesélem el az egész busznak, de miért nem lehet magyarázat nélkül is egy kicsit megértőnek lenni?
válasza: válasza:Én azokra a gyerekes szülőkre haragszom, akik nem nevelik meg a gyereküket.
Jó példa, hogy beülünk a párommal egy étterembe, cukrászdába, és a gyerekek rohangálnak, ordítoznak, mi nem értjük egymás szavát.
A szülő rá sem szól, nem érdekli, hogy mások is vannak ott rajtuk kîvül.
A másik, hogy anyuka rögtön kiíratja magát táppénzre, ha a gyerek köhög egyet, és hetekig otthon van.
Én meg dolgozhatok helyette, túlórázhatok ezerrel.
Amikor visszajön táppénzről, annyit mond: apuka ugyan vállalkozó, a háznál van a műhelye, de a gyerek nem hagyja, hogy ne anyuka vigye orvoshoz...
No comment...
válasza:Bocsi az offért:
Én kisgyerekként heteket töltöttem kórházban, és a 80-as években nem lehetett ott a szülő a kórházban.
Ennek ellenére nem lettem sérült, hisztis sem, és tudtam viselkedni, nem ordítoztam a buszon!
A gyereket vidd el pszichológushoz, mert ez nem normális, és nem hinném, hogy ezt el lehet viselni sokáig az utasok részéről.
válasza:Leszarom. Te szülted, akkor miért nekem kell elviselnem? A szomszédunkban is egy problémás gyerek lakik, nekem úgy kell hallgatnom az óbégatását, úgy, hogy én nem akartam gyereket :D
De megfordítom a dolgot. Egy anyukában igazán lehetne annyi empátia, hogy megértse, miért mérgesek rá az emberek. Egyrészt senki nem tud a kínotokról, így nem tudnak empatikusak lenni, másrészt, én tudok róla, és még így se tud érdekelni. Az empátia szóval valamiért csak akkor vagdalkoznak bizonyos rétegek, ha ők várnak valamit; mikor nekik kellene adni valamit (mondjuk neked a csendet adni a maradék nyolcvan embernek a buszon azzal, hogy valahogy megoldod és veszel egy autót vagy egy biciklit), akkor már egyből más jelentést kap az empátia.
Egyébként meg vidd el a gyerekedet gyerekpszichológushoz.
válasza: válasza:Mert 10/9 luxus nevelni a gyereket.
Tudod, milyen irritáló és mekkora pofont le tudnék bxni neki az anyjával együtt, mikor visít, ordít, rohangál, nekem jön, LEÖNT!, aztán sikít... Anyuka meg elnézően mosolyog.
válasza:Az meg marhára nem érdekel, hogy miért vonyít a gyerek, korán reggel, vagy nyolc-tíz órás műszak után NEM akarom hallgatni.
Érdekes, unokatestvéreim egyszer sem üvöltöttek a buszon-villamoson, mert kaptam volna érte, én sem sikítottam, mert olyanom volt.
válasza:Ha pedig a gyereked traumatizálódik attól, hogy apjával kell lennie három napot, akkor
1. valamit nagyon szrul csináltatok
2. vigyed el pszichológushoz
válasza:En speciel azert nem szeretem a gyerekeket, mert sok szulo nem kepes nevelni, hanem hagyja a gyereket felnoni, mint gazt a fuben. Anyum ovono, o is meseli, hogy katasztrofalis, hogy mit meg nem engednek egyes szulok a gyerekuknek "o meg csak gyerek" alapon. A gyerek hangos, eroszakos, mocskos szaju, nem fogad szot senkinek, anyuci meg addig le se sz@rja, amig kozvetlenul problemat nem okoz neki.
Szamtalanszor talalkoztam mar olyan szulokkel, akiknek a gyerekenek a kozeleben szo szerint buntetes tartozkodni. De ez nem a gyerek hibaja, hanem a nevelesre keptelen szuloke. Ezert nem szeretik sokan a gyerekeket. Nem azert mert gyerekek, hanem azert, mert neveletlenek. Termeszetesen nem mind, de sajnos egyre kevesebb a kivetel.
Regen ha a gyerek rossz volt a suliban, kapott a tanartol egy pofont, otthon meg megkapta ennek a parjat. Ma mar szinte joga van a gyereknek lekopni a tanart, es ha a tanar beir neki egy 1-est a semmilyen munkajara, akkor meg a szulok jonnek be cirkuszt csinalni, es a tanart hibaztatni. (nem a ciganyokrol beszelek)
Ez csak par pelda. A mai stresszes, felgyorsult vilagban sok szulo nem neveli a gyereket, mert nincs ra ideje/energiaja/kapacitasa vagy egyszeruen kedve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!