Mit csináljak, ha úgy érzem, hogy minden ember a vesztemet kívánja?
20 éves hetero fiú vagyok,még nem volt barátnőm,barátaim pedig régóta nincsenek,illetve bizalmatlan vagyok az emberekkel. Úgy érzem,hogy az emberek gyűlölnek engem,hogy mindenki a vesztemet akarja,pedig nem is ismernek,követek el hibákat,de nem hinném,hogy rossz ember lennék. Ha próbálok ismerkedni,abból is rosszul jövök ki.
Egyáltalán nincs önbizalmam,magas vagyok és nincsenek súlyproblémáim,viszont kancsal vagyok a bal szememre,illetve stresszhelyzetben dadogok/nem artikulálok,pluszba fél éve munkanélküli vagyok,emiatt selejtesnek érzem magam és sokan lenéznek. Egyszerűen nem tudom,hogy mi értelme az életemnek,hogy ha mindenki megaláz és tárgyként tekintenek rám.
Voltak,akik elhitegették velem,hogy a barátaim,közben meg jókat nevettek rajtam.
Tudom,"fogadjam el magam",de mit érek vele,ha mindenki más arcon köp? Mit ártottam bárkinek is? Követtem el hibákat. Ki nem? Én legalább okulok a hibáimból és ha nem is tudom helyrehozni őket,de szívből sajnálom,és próbálom nem elkövetni többször.
Mindenki cseszeget,mintha azért jöttem volna a világra,hogy bárki belém rúghasson következmény nélkül. Komolyan gondolkozok rajta,mi lenne akkor,ha egyszer tiszta erőből visszavágnék,akkor sírna a szájuk,mi?
Szóval nem értem ezt az egészet. A családom szeret engem,de nekik nem akarok erről beszélni,mert én úgy teszek,mintha kiegyensúlyozott és higgadt lennék.
Nem tudok mit kezdeni az életemmel,néha úgy érzem,hogy bárkivel cserélnék.
Hát ne hagyd magadat. Állj ki magadért! És hogy várod el az emberektől hogy szeressenek ha te sem szereted magadat? Legelőször ezen kell dolgoznod. Nagyon nehéz de amíg ez nem megy addig mások sem fognak elfogadni. Próbálj meg más körökben barátokat keresni. Olyanokat akikkel egy az érdeklődési körötök.
(Nem kell ám mindenki véleményére adni. Aki neked nem fontos annak a véleményét nem kell figyelembe vanni.)
A lényeg hogyha sebezhetőnek látnak akkor belédkötnek és porbatipornak. Kelj fel a földről és mutasd meg hogy veled nem lehet szórakozni!
válasza:Ajánlok neked egy könyvet. Egy magyar fiatalember írta a saját életéről.
27 évesen már régóta hajléktalan volt, munka és barátok nélkül, elütötték, hónapokat feküdt a kórházban, azt gondolta, senkinek sem fontos, és annyira maga alatt volt, hogy öngyilkos akart lenni.
Aztán ott állt a tizedik emelet tetején és valamiért úgy döntött, hogy ő aztán nem adja meg magát és beintett az életnek.
Ma sokszoros milliomos, családja és gyerskei vannak, és igyekszik az olyanoknak segíteni, mint te vagy.
Szabó Péter : Állj félre a saját utadból
Olvasd el, neked is segíteni fog, még nem tartasz ott, mint ő. Neked könnyebb lesz felállni.
válasza:"A családom szeret engem,de nekik nem akarok erről beszélni,mert én úgy teszek,mintha kiegyensúlyozott és higgadt lennék."
Pedig lehet, először velük kellene beszélgetni erről a témáról.
De lehet, önösmereti tréningre kellene menned, hogy tudj kiállni magadért.
De lehet csak egy kicsit böte vagy, és ügyesedned kellene. Szóval így látatlanban az alapján a pár sor alapján amit írtál nagy okosságokat nem lehet mondani.
De valahogy a magadról alkotott kép, meg a viselkedésed nincsenek összhangban, nincsenek harmóniában. Emiatt nem hemzsegnek körülötted a barátok és barátnők. Érzik rajtad, hogy szerepet játszol, és nem önmagad adod.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!