Megtámadott egy AUTISTA. Mit kellett volna tennem?

Azért kíváncsi lennék hogy akik leszólják mit tettek volna abban a helyzetben .

Bár a torkon vágás már túlzás .

megmondó emberek mindenhol :(

Ez így vicces meg minden. Nekem is volt hasonló helyzetem, autista fiúval. A volt barátom öcsikéje volt. 14 éves volt, ő is vagy 80 kg. Mikor először mentünk a nagy bemutatásra. A volt barátom felkészített erre, hogy a tesójának mi a problémája. Ne ijedjek meg tőle, mert nagyon kedves, aranyos. Mondom oké, ápolónő vagyok tudom mi a problémája, engem nem zavar, szeretem a gyerekeket.

Mikor oda mentünk vittem neki ajándékba pár édességet mert tudtam, hogy szereti. Nagyon aranyos volt ölelgetett, meg is puszilt, mosolygott rám. Mondták is a szülei, hogy ez fura mert az idegeneket nem fogadja ilyen jól. Örültem is, hogy milyen aranyos, egyből belopta magát a szívembe. A nappaliban ültünk, beszélgettünk, ismerkedtünk. A kisfiú folyamatosan kis apró játékokat hozott, és adta a kezembe, én azt elvettem tőle, ő elment és hozta a másikat. Mikor pont az anyukájával beszéltem és nem vettem észre, hogy hozta az újabb játék adagot. Erre csak azt éreztem, hogy belemarkol a hajamba, azzal a lendülettel le is rántott a kanapéról, ahogy estem, ráestem az üvegasztalra ami szét vágta a kezemet. Ömlött a vér a kezemből, a hajam tincsekben a padlón volt, sírtam. Alig tudták a hajamból kiszedni a kezeit. Ráncigált a földön. Úgy kezelt mint egy rongybabát a magam 46 kilójával. Nagyon megijedtem. Majd mikor sikerült összeszedni magunkat, mikor mondta a volt barátom, hogy menni kell az ügyeletre a vágásokat összevarratni. Az anyukája még oda dobta, hogy miért nem figyeltem oda rá. Én kérek elnézést, hogy nem mindig a gyerekre figyeltem. Majd a kórházba kaptam 12 öltést.

Fél évig nem is mentem hozzájuk. Hívtak karácsonyra is akkor, de oda sem mentem nagyon féltem a gyerektől. Végül sikerült nagy nehezen rávenni magam, hogy elmegyek csak a szülei miatt. Amint beléptem az ajtón, azonnal 80 kiló nekem szaladt, és már harapott is. Lendületből ellöktem magamtól, ahogy esett beszakadt a feje. Nem is mentem beljebb a házba mert az anyukája már ordibált, hogy hogy tehetek ilyet egy beteg gyerekkel, meg milyen szívtelen vagyok. A kapcsolatunknak vége is lett. Nem szerettem volna tovább folytatni. 2 X találkoztam a szüleivel 2X sérüléseket szenvedtem, és mind a 2X én voltam a hibás.

Akik el vannak ájulva attól mert meglepődésében agresszívan reagálta le a helyzetet azoknak üzenem, hogy ezek a gyerek nem azok a kistesó jellegű kölykök. Ők a betegségükből kifolyólag nem úgy fognak nektek rontani ahogy a ti testvéreitek vagy a gyerekeitek. Ők nem játékból csinálják hanem kárt akarnak benned tenni, nem tudnak különbséget tenni az között, hogy veletek épp hogy játszanak. Ők nem fognak attól leállni mert nektek fáj, vagy épp eltörte néhány bordádat vagy újjadat.

6évig gondoztam hasonló pszihés problémával/betegséggel küzdő gyermekeket. Volt olyan skizofrén 15éves kisfiú akinek a nevelő apja azt mondta a vacsora asztalnál, hogy ha kell neki valami akkor ne az édesanyját ugráltassa hanem szolgálja ki magát. A srác a kenyészelő késsel elvágta a torkát este álmában.

Nyilván túlreagáltad kedves kérdező a helyzetet, de semmi olyat nem csináltál amitől téged mondjuk ki kéne közösíteni. Aki szerint meg túlzás volt kiábrándulni a lányból... Egy barátnőnek a családját is el kell fogadni, ha náluk van akkor hozzájuk kell igazodni. Ő nyilván nem akar egy autista gyerekhez igazodni. Teljesen jogosan.

Kérdező, szerintem igenis helyesen reagáltál, a torkonágást nem kell szerintem szó szerint érteni, valószínű, csak odacsapott, és ott találta kicsit be.

Viszont - nem írtad hány éves vagy - a helyedben inkább azon gondolkodnék, mennyire kifizetődő a barátnő egy ilyen háttérrel.