Miért mondják azt a dolgozni akaró nőre, hogy karrierista?

Azért használják így, mert az embereknek semmi sem jó és mindent le kell szólni...

Aki otthon van a gyerekével, azt meg naplopónak titulálják!

Hát én még nem hallottam, hogy valakit "lekarrieristáznának" csak azért, mert dolgozni akar.

Pl. ha valaki dolgozni akar, és elmegy takarítónőnek, vagy gyári betanított munkásnak, vagy napszámosnak a kukroicaföldre, az karrierista?

Hiszen ők is csak dolgozni akarnak...

Én azt hővom karrieristának, akinek fontosabb a karrierje, mint a család

Nem tudja, és nem is akarja megtalalni az egyensúlyt a kettő közt, mert a munka fontosabb.

De ez nem egyenlő azzal, hogy valaki szeretne dolgozni (is)

Én a 3#-as válaszolóval értek egyet, azt hiszem.

Az exbarátomnak pl. legfontosabb a munkája. De nem ám úgy, hogy majd megveszik, hogy minél többet és jobbat tegyen le a főnöke asztalára, sem úgy, hogy felfelé lépegessen a ranglétrán. Hanem úgy fontos neki, hogy azt a munkát csinálhassa, amit akar, és úgy ahogy akarja. De eléggé lassú és lusta, szóval a munkahelyén senki nem mondaná rá, hogy karrierista, mert nem jól teljesít.

Viszont!

Mégis neki a munkája a legfontosabb elfoglaltság, emellett még az utazás fűti, de a család vagy bármiféle tartós emberi kapcsolat hidegen hagyja, nincs igénye rá.

Érted, nem azért dolgozik, mert annyira kell neki a fizetés, hanem mert mániája a foglalkozása, még ha nem is jó benne....

És igen, igazad van, ha én is megemlítem valahol (nőként), hogy fontos nekem a munka, munka nélkül egy senkinek érzem magam, akkor rám is rámvágják simán, hogy karrierista. Pedig nem vagyok az. Nekem munka csak azért kell, hogy megéljek valamiből, és családot is alapíthassak valamiből, mindezt úgy, hogy nem "pusztán kényszerből" dolgozom, hanem szívvel-lélekkel elvégzem a munkát és soha semelyik főnököm nem titulált még lustának/lassúnak, mint a karrierista exemet...

Hogy miért mondják?

Beteges beidegződés beteges emberektől, jellemzően férfiaktól..

Egyrészt félnek attól, hogy elvesztik a munkájukat, és az ilyen dumákkal is arra akarnak hatni, hogy inkább válasszák az otthonülést a nők és ezáltal nekik több választásuk lesz a munkahelyek között...

Másrészt, akik ezt mondani szokták, azok sokszor olyan pasik, nem találnak maguknak normális nőt, még akkor se, ha gazdagok, és amíg a nőnek is van keresete, addig még csak rászorulni fog egy sem kényszerből, hogy pl eltartásért cserébe befogja a száját és legyen a felesége vagy az ágyasa...

4:

Akiről beszélsz, az nem karrierista. A karrieristának fontos, hogy előbbre jusson a ranglétrán, akiről beszélsz, azt nem az motiválja, ez inkább munkamánia vagy szakmai elhivatottság.

De ezt kifejtem részletesebben. Alapvetően 3 fajta motivációja van az embereknek a munkára, ennél bonyolultabb, mert mindegyikből van több irány, meg egy embert ezek közül több is motiválhat különböző mértékben, de ez a 3 azért szétválasztható, hogy kinél melyik az első:

- Pénz, ezt nem úgy kell érteni, hogy pénzmániás, lehet hogy az alapszükségletekért melózik, de az is lehet, hogy a munkán kívül találta meg az önmegvalósítást, ezért ezért dolgozik, hogy a szabadidejét kellemesen töltse el

- Maga a munka, ez lehet szakmai elhivatottság, szakmai fejlődés iránti vágy, munkamánia, stb.

- Előbbre jutás a ranglétrán, na én ezt nevezem karrieristának, a második csoporttól határozottan elkülönül, még ha a második is esetleg hajt az előbbre jutásért bizonyos esetekben, ha a magasabb pozíció nagyobb szakmai kihívást jelent, de kerüli az előbbre jutást, ha az kevesebb szakmai munkát jelent. A karrierista ezzel szemben nem szakmailag motivált, az neki csak egy eszköz az előbbre jutáshoz.

Szvsz. a legtöbb embernél az első a fő motiváció, a második csoport a tipikus jó szakember, a harmadik csoport a menedzserek például.

Én ezt így, ebben a formában még soha nem hallottam. Csak olyan nőre hallottam ezt a kifejezést, akinek mindennél fontosabb a szakmai előrejutás, aki mindent feláldoz emiatt.

El nem tudom képzelni, hogy valaki itt Lidl-ben dolgozó pénztárosokra, a tollüzemi dolgozókra, vagy épp a napszámba járó nőkre rásütné, hogy karrieristák. :)

"Jó hát én azt sem értettem soha,hogy a "család az első" felfogást. "

De én szerintem amikor én azt mondom, hogy nekem a család az első, akkor abban bennefoglaltatik az, hogy ennek megteremtem az anyagi hátterét, azaz dolgozok!

Mégpedig szakmailag elhivatottan, tehát jól végzem a dolgom, hogy elégedettek legyenek velem a munkahelyen, ezzel biztosítom a családom fenntartását...

Én is azt mondom, hogy a család a legfontosabb, de ezt munka nélkül nem lehet finanszírozni. Márpedig addig nem vagyok hajlandó gyereket szülni, amíg nem tudom viszonylag biztosnak a jövőt (legalább egy kis lakás legyen meg...). Tehát mivel egyelőre kénytelen vagyok a munkára koncentrálni, és nem azon gondolkodni, hogy gyereket szüljek a vakvilágba, így rám is rámsütik a karrierista jelzőt, amin csak röhögni tudok.