Tényleg ki fog minket pusztítani a hatalmi elit?

Azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik képesek elhinni ezeket a meséket, rendszerint komoly, családos, meglett emberek, általában egyetlen egy szakmával, többnyire nem nagyon jó képességekkel. Ha sikerülne felfogniuk, hogy nem egyetlen rohadt gazdag család az a legfelső réteg, hanem sok-sok, egymás ellen monopolyzó, egyébként kőgazdag, nagyon nyugodt, nem kirívóan hatalommániás ember, akkor rájönnének ők is, hogy nekünk azért rossz, mert mi olcsó statiszták vagyunk a játékukban, és mert nem ismerjük fel, mi van a kezünkben, mekkora hatalom az, hogy mi vagyunk "a zemberek", és nem ők. Ők csak a kevesek. Elenyésző kisebbség, aki megszabja, mit (ne) gondolj. Ha már összeesküvés-elmélet, akkor próbáljunk valódit találni. Először is: mi ez a baromság, hogy mindenkinek dolgozni kell? Egy rendes kisközösségben a munka napi 2-4 óra könnyed, közös program, rengeteg szeretettel és bolondozással, növényekről és állatokról gondoskodva, vagy tőlünk délebbre egyszerűen csak leszedegetve a termést és levadászgatva a prédát. A szaporulatunk nem lenne elég, hogy meghaladjuk a természet eltartóképességét. Ahhoz iparosodnunk kellett. Erre lehet, hogy összefogtak páran, akik azt képzelik, hogy az emberiség megtizedelése lenne az utolsó lehetőség, hogy visszaszorítsuk a pusztítást, amit az ember végez. Az igazság viszont az, hogy épp az pusztítja el a földet, aki fogyasztóvá nevel születéstől fogva, aki nem a természetes körfolyamatokba illeszkedő módon állítja elő azokat a javakat, amire ugyan nincs igazán szükségünk, de csak ott a bogár a fülben, és ami messze nem annyira tartós, amennyire az lehetne egy kicsivel jobb minőségben is, tehát újra erőszakot kell tenni a természeten a legyártással, és rengeteg veszélyes hulladékot is kellene semlegesíteni, ami igazából csak áttolja másokra a szemetet a gyakorlatban. Az egész rendszer olyan, mint a szemét amit termel. Nincs szem előtt, tehát nyugodt mindenki. Nem kell, az se kellett volna, amiből lett. Egyszerűen egyet kellene értenünk abban, hogy a természetben jó helyen vannak a dolgok, és hogy annak, aki nem akar letelepedni és termelni, megterem a természetben a bőség. Nem azt mondom, hogy vessünk el mindent és vissza a természetbe! Csak azt állítom, gondolkodjunk a jó példa alapján, adoptáljunk akár ősközösségbeli "megoldásokat", ha egyedül azzal nem okozunk senkinek és semminek kárt.