Vannak olyan emberek, akik dúsgazdagok, de ennek ellenére mégis teljesen normálisak, tisztelik és becsülik a többieket és egyenrangú félként kezelik őket?

sajnos én csak olyan olyan gazdagokat ismerek, akik nagyon el vannak szállva maguktól...és ahogy írtad kérdező, mindent abból mérnek le, te most hol vagy hozzájuk képest...

régebben sokat mászkáltam velük, de amikor egy akkora köteg pénzzel szállt ki az ismerősöm, amit átfogni is alig bírt a benzinkútnál fizetni, és még erre rá is játszott...

mondja a kutasnak h úriember húszasból nem kér vissza...

elsüllyedtem szégyenemben...

Vannak tényleg normális gazdagok is, de nem azok, akik párév alatt összelopkodták a pénzüket - akik normálisak, azokról nem igazán tudod, hogy gazdagok, mert nem hivalkodnak vele. De nem túl sokan vannak ilyenek, sajnos.

OFF: külön dicséretet érdemelsz, mert magyarul fogalmaztál és a "dúsgazdag" kifejezést használtad, a mai divatos "kögazdag helyett, ami a német tükörfordítása, de semmiképpen sem magyaros.

Szerencsére az én ismeretségi körömben vannak nagyon normális, szilárd jellemű dúsgazdagok is.

Nem is tudom már, hogy kitől, de olvastam egy nagyon találó idézetet, ami valahogy így szólt: "A hatalom és a pénz csak azt erősíti fel, ami egyébként is bennünk lakozik."

ismertem egy ilyesmi srácot.

elég kemény üzletekben volt része,havi 1-2 millát keresett,mégis üzletkötésre szigorúan melós ruhában kantárosban,öreg pulóverben ment és mindig is alsó közép kategóriás autója volt,mikor vehetett volna 20 millás csodagépet is.

azt mondta azért,mert ha a riválisai megtudnák,hogy milyen hatalom összpontosul a kezében és mennyire tele van,mindent megtennének azért,hogy elvegyék tőle,ez meg felesleges procedúra,időrabló és hátráltatja az üzletet,ezért játszotta a prolit.

úgyhogy ő megmaradt egy ilyen szerény fickónak,akivel azért nem lehet ujjat húzni.

azt mondta,hogy neki ez volt az élet próbatétele és nagy leckéje,mert az alap személyisége egy nagyképű,hivalkodó,társaságban hangadó,ilyen volt fiatalnak emlékszem.

a pénz és a hatalom tette őt szerénnyé...és szerintem ritka bölcsé is.

Szerintem a köznyelvben, közgondolkodásban sokan mást értenek gazdag alatt. A fiatalabbaknál inkább a náluk 5-10 évvel idősebb "seftelek, gangsta' vagyok" típusú piti bűnözők számítanak annak. Ők azok, akik lélekben prolik maradtak, de a hirtelen kézhez kapott pénzt (ami nagyon gyakran hitel egyébként, lásd az 5 milliós panellakás előtt parkoló BMW, amit tankolni már nehezen tudnak) mutogatják.

Az ő önértékelésükhöz elengedhetetlen, hogy csodálják őket. Sokszor nincs is tényleges vagyonuk, hanem a hirtelen kapott (kölcsönkért?) pénzt mutogatják kötegekben. Félretett vagyonuk nincs, a befolyt pénzeket azonnal elköltik, sokszor erőn felül is kötlekeznek.

A másik csoport az, aki kitartó munkával és nehezen helyettesíthető szakértelemmel jutottak jól fizető álláshoz. Ez vállalkozók és alkalmazottként dolgozó szakemeberek között is előfordul.

Ők pontosan a belefektetett munka miatt (sokszor magánélet rovására) kellően alázatosak. A valódi üzletemberek tisztában vannak vele, hogy az ő köreikben azonnali kegyvesztést jelent a gyerekes, "arcoskodó" viselkedés. Ha így viselkednek, nem veszik komolyan őket. Náluk a diplomácia az elfogadott viselkedési forma.

Közülük többet ismerek. Általában alulról verekedték fel magukat hihetetlen mennyiségű tanulással és munkával. Mivel tudják a pénz értékét, nem szórják, az életszínvonaluk magasabb az átlagnál, de nem szempont a vagyon mutogatása.

Alapvető a köreikben a névtelen jótékonykodás. Évi 1-2 alkalommal számukra szimpatikus alapítványoknak juttatnak komolyabb összeget (milliós nagyságrendben) névtelenül.

Egyébként éppen a pénz értékének ismerete miatt tényleg odafigyelnek a költéseikre. Ha valaminek az ár/érték arányát jónak tartják, kifizetik. Ha nem tartják jónak, 100 ft elköltését is meggondolják.

Egy ismerősöm, aki szerintem a 100 leggazdagabb magyar között szerepel, a munkahelyi kantinból hozatja az ebédjét, napi 6-700 ft értékben.