Mi annak a pszichológiai háttere, hogy nem tudom kiélvezni a sikereket?

Próbálj megállni egy pillanatra. Aztán örülni neki elismerni magadat, hogy milyen ügyes vagyok és ez nem csak olyan egyszerű volt hanem sokat raktam bele azért, hogy itt tartok ezt is meg azt is.

Próbáld valaki olyannal megosztani boldogan aki szintén lelkesedik érte.

Hasonló emberke vagyok én is. Szintén jó gyerekkorom volt, szóval nálam sem a rossz családi háttérre vezethető vissza a dolog.

Elég valószínű, hogy a meglévő tulajdonságaim így csapódnak le a személyiségemben.

Bár introvertált vagyok, a nyugodtság nem jellemző rám. Mindig vágyom arra, hogy mozgásban legyek, és csináljak valamit, ami jobb/sikeresebb emberré tehet. Például a lexikális tudásomat is próbálom folyamatosan fejleszteni, de nem azért, mert kell, hanem mert egyszerűen igényem van rá. Szeretek tanulni, új dolgokat megismerni, és bővíteni a látókörömet. De sosem érzem azt, hogy most akkor elég, abbahagyom. Mindig van valami cél, amit el akarok érni, egy újabb szint, amit meg akarok ugrani.

Ha elérek valamit örülök, és talán meg is tudom élni, de tényleg nagyon gyorsan találok másikat. Sosem állok le.

De azt gondolom, hogy ez nem is feltétlenül baj. Ha elkényelmesedsz, és megragadsz egy helyben, az sokkal rosszabb.