Hogyan definiálnád a felnőtt létet, mit jelent felnőttnek lenni?

Leginkább azt, hogy dolgozom, nem a szüleim tartanak el, és már nem élek velük.

+Saját családom lett, olyan amilyen családra én mindig vágytam - férjhez mentem és közösen örökbe fogadtunk egy kiskutyát is:), éljük boldogan a kis életünket hárman, szabadon, olyan kötelezettségek, terhek, plusz állandó stresszforrás nélkül, amit tudatosan nem vettünk önként a nyakunkba ( nem akarunk, nem vállalunk gyereket), nem csinálunk olyasmit amihez semmi kedvünk csak mert elvárják, nem kell elszámolnom azzal hova megyek, mit csinálok, kivel találkozom, végre nem kell titkolnom hogy a párommal vagyok, nincs 9.30kor takarodó mint a szülőkkel élve, nincs ezt nem engedem, azt nem engedem mert csak, azt csinálok amihez kedvem van, arra költöm a pénzem amire akarom.

nincs hiszti azon ( mint anno otthon) hogy könyveket venni pénzkidobás, olvasni időpazarlás, sorozatokat nézni online időpazarlás, sportolni időpazarlás, és úgy általában bármilyen szórakozás időpazarlás és pénzpazarlás a szüleim szerint🤣, de szerencsére ezeket már nem kell se hallgatnom sem elviselnem.😊 Mert felnőttem, és úgy élek ahogy nekem jó.😊

1. Megérted azt hogy nem körülötted forog a világ, minden tettednek van következménye és nem lesz aki kihúz a szharból, ha megcsináltam magadnak. Gyerekként, akár kamaszként is körülvesz minket egy "háló": szülők, tanárok, iskolatársak, aki sportol azt edzők és csapattársak is. Kötelező suliba járni, ott ha nem teljesítesz, anyukád rádnéz, tanárnéni rádnéz hogy ugyan miért, anyuka csináljon már valamit a gyerekkel mert romlott a magatartás-szorgalom. Felnőttként ha nem megy az egyetem, kihullasz, senkit nem érdekel hogy mi az oka. Gyerekként körülvesznek a kortársak, bemész és 6-8 órát együtt vagytok. Felnőttként ha nem tartod a kapcsolatot a barátaiddal egyedül maradsz. Gyerekként ha elherdálod a pénzed, maximum nem tudsz megvenni valamit ami tetszik, de otthon mindig lesz étel, fedél a fejed fölött, míg felnőttként ha nem tudsz bánni a pénzzel, utcára kerülsz. Sorolhatnám még, de megbirkózni az érzéssel hogy már van következménye a dolgoknak, abszolút meghatározó élmény.

2. Célok. A gyerekel (sokszor a 20-as éveik elején járó fiatalok se) tudják hogy mit akarnak az életükkel. Egyszerűen még nincs olyan agyi képességük hogy reális, átgondolt választ tudjanak adni a "hol látod magad 2/5/10 év múlva?" kérdésre. Pl kérdeztem egy 16 évest, és annyit mondott hogy "biztos ilyen kocsit fogok vezetni" - majd mutatott egy Lambót. Általában rájuk jellemző a "majd lesz valahogy" hozzáállás, a "ha nem tanulsz..." kezdetű monológok súlyát ezért sem tudják felfogni. Szóval igen, ha már van egy kialakult, reális jövőképed, akkor jó úton haladsz a felnőtté válás felé.

3. Empátia. A kamaszok világmegváltó gondolataikkal elég gyorsan és nyersen ítélkeznek." Mindenki rosszul csinálja, de majd én megmutatom hogy kell". Ezzel semmi baj, ugyanolyan normális fejlődési stádium mint pl a 2-3 évesek hisztikorszaka, és ezáltal az "enyém a világ" hozzáállás által tudnak motiválódni, fejlődni,célokat felállítani, de ezt kinőve haladnak a felnőttség felé. Ahol rájönnek hogy az élet tele van olyan körülményekkel, amik tökéletlen emberekké tesznek minket, empatikusabb és szélesebb látókörűek lesznek.

4. Értékrend átformálódása. Én borzasztó voltam pár éve. 20 évesen még lapozgattam a Tindert: "ennek nincs kockahasa", "fu ha ilyet tanul tuti unalmas", "bemutatkozóba miért kell ennyit írni?!" "MIND BALRA!", De fiúk is hasonlóan felszínesek voltak.

Le lettem pontozva, azzal, hogy 18 éves életkor. Pedig kb ez a legegészségesebb hozzáállás.

Mert aki mindenféle feltételekkel látja el, az azt fogja csinálni, hogy egy másik felnőttet nem fog tisztelettel, egyenlően kezelni. Csak, mert éppen vannak valami hiányosságai bizonyos területen.

Attól még hogy valaki biológiailag érett (mondjuk 30-40-50-60... éves), még nem biztos hogy lelkileg-szellemileg is az.

Van munkája, eltartja magát, van háza/lakása, családja, még az se garancia.

Lehet hogy az értelmi-, érzelmi intelligenciája a 0-hoz konvergál.