Gyermekkorban az ember máshogy látja az őt körülvevő világot, mint felnőtt korában?

Természetesen máshogy látjuk, hisz konkrétan biológiailag nem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy e komplex világ működését átlássuk, megértsük. Legfeljebb alap fogalmakban tudunk gondolkodni, vagy (kicsiként) még abban sem.

Egy 5 éves számára a munka azt jelenti, hogy anya/apa nincs otthon.

Egy 10 éves számára annyit jelent, hogy a szülő elmegy dolgozni, hogy legyen pénz. Meg mert muszáj.

A politikai ideológiákat, gazdaságot, kultúrákat, nemzetközi konfliktusokat stb. pedig nyilván meg se próbáljuk elmagyarázni nekik, mert ennek a befogadása meghaladja a képességeiket.

---

Hogy van-e olyan, aki bennemarad? Létezhet ilyen (most kapásból a Pán Péter szindróma jutott eszembe), de ez akkor egyértelműen mentális probléma.

Gyerekként minden a szülők lencséjén át van megítélve. Apu azt mondja a lila ronda szín, tehát utálom a lilát. Anyu nem szereti a mákos tésztát, tehát én se eszem meg a menzán. Apu mindig ezt a zenét hallgatja, tehát ez egy jó zene. Anya fél az bogártól, tehát én is megijedek.

Egy 16-25 alatti eleve meg se kérdlőjelezi a szülők értékrendjét, világnézetét.

Mielőtt elköltözik valaki otthonról, minden az ottani ízlésnek, világnézetnek, prioritásoknak van alárendelve.

Ilyenkor szokott jönni a felismerés, hogy hú basszus, anyámék se tudják ám mi van, ők is mondanak meg hisznek hülyeségeket.

És nem, ez már nem a kamaszos dac, hogy csakazért se csinálom azt amit te, hanem hogy az ember mögé lát a dolgoknak, és felismeri, hogy a szülei is csak emberek.

Aztán jön az a sokk is, amikor eléred azt a kort, ahány évesek anyádék voltak amikor te születtél. Gyorsan kontextusba kerül, hogy ja, azért csinált anyám olyan fura kajákat, mert 19 éves volt 1991ben, és 0 tapasztalattal próbált háztartást vezetni.

Vagy a dolgok amitket a szüleid mondogattak, az egy 24 éves bölcsességei voltak, nem valami isteni kinyilatkoztatás.

Igen. Akkor még sokmindent nem értünk meg mást hiszünk. Pl, egyszer voltam a mekiben, és kaptam ilyen kis zászlót a kajához, és azt gondoltam, de kedvesek...amúgy meg marketingfogás

Vagy amikor vettünk egy hajszárítót és mindenféle extra garanciákat ajánlottak, és meg: milyen kedvesek hogy törődnek azzal, hogy ne törjük össze, amúgy meg a pénzre ment az egész.

Sosem mutatták meg nekem otthon, hogy gonoszak is lehetnek a gyerekek. Azok voltak, meg is tapasztaltam általános iskolában. Így változott meg a véleményem, hogy senkiben sem szabad megbízni stb stb.

Amikor megszületünk, (jó esetben) egy buborékban élünk, ahol szeretnek minket a szülők, rokonok, nem kiabálnak velünk, minden ember mosolyog ránk meg próbál velünk játszani. Miközben a világ kegyetlen. Minden megváltozik, persze.