Miért van így? Miért vannak ellenem az emberek?

A lényeg: Kitalálom hogy lemegyek futni, mert szeretnék mozogni.

(Utcai ruha van rajtam, nem sport ruha, saját futási stílusomban futok)

Errefel azt tapasztalom hogy az emberek úgy néznek rám, mint egy rablóra aki épp menekül.

A következő:

Ismét megyek az utcán, de nem futok, csak sétálok viszont nagyon lassan, lehajtott fejjel, ahogy szoktam, egyre jobban elnehezülök mozgás közben (pl. Mintha 60kg t cipelnék), ez nálam a megszokott, nincs semmi bajom!

Éppen leülök egy padra mikor valaki odajön hozzám hogy jól vagyok e?

Mondom persze.

Kb .10 perc múlva látom kanyarodik a mentő.

Mondom b*szdmeg!

Egyszerűen feláltam és kicsit gyorsabban menni kezdtem!

Még egy hasonló eset:

Nosztalgiás típus vagyok, meglátogattam azt a játszóteret ahol kiskoromban sokat játszottam, (nem volt ott senki) csak hátratett kézzel egyhelyben álltam, csukott szemmel, kb. 1 órát, aztán látom hogy megáll a parkolóban a rendőrautó.

Volt egy megérzésem hogy miattam hívták ki , már megint, kisétáltam és hazamentem.

Szerintem azt hitte valaki hogy drogos vagyok, vagy nem tudom.

Innentől kezdve, egyáltalán nincs kedvem kimenni ha nem muszály.

Dolgozni eljárok, de máshova nem! Csak ha muszály, mert hát, itt magyarországon mindenki gyanús, ugye!

A szabadság nálam mióta dolgozom azt jelenti, hogy akár napokig ki sem megyek a lakásból!

(Rekordom amíg nem volt munkám: 33 nap eddig)