Hogy fogadjam el, hogy lehet hogy másokhoz képest nagyon sz.r életem van?

Nem kell elfogadnod, egyszerűen nem kell úgy érezned hogy szar az életed. Talán annak a kontrollnak a hiánya okozza a belső feszültséget hogy úgy érzed hogy nem olyan jó az életed, mint akikhez hasonlítod magad, és nem áll módodban ezen változtatni. Afelett viszont pl. maximális kontrollod van hogy eldöntsd hogy hogy éled meg ezt a helyzetet. Pl. hogy nem éled szarnak az életed.

Aki a te mércéd szerint jól él, annál is vannak 100x jobban élő emberek a földön, szóval ő is érezhetné hogy azokhoz képest neki szar az élete.

Én is ezt csináltam egész életemben, az ilyen hozzáállás csak hatalmas szenvedést okoz.

Keress tevékenységet vagy tevékenységeket, koncentrálj azokra és közben ne másokra gondolj: "mit csinálnak"/"hogy csinálnák". Stb. Alakítsd ki értékrendedet ami ne mások leminősítéséből álljon. A negatív érzés is egyfajta kötődés. Nap mint nap erre gondolsz, ezáltal tovább éltetvea rossz érzést.

Csak azokat látod, azokra koncentrálsz mindig, akik "előtted vannak", legalábbis te úgy gondolod.

Én sokakat ismerek, akik másoknak akarva bizonyítani utazgatnak, telenyomják fotókkal a közösségi médiát, mintegy "önmaguknak bizonyítva" hogy tényleg az adott helyszínen vannak. Közben pedig semmit se élveznek az egészből.

Hasonlítgatással az a gond, hogy mindig van ember akinek "jobb" az élete, vagy legalábbis kívülről jobbnak tűnik.

Mindig lehet valaki gazdagabb, szebb vagy épp jobb családja mint neked, ez egy olyan küzdelem amit lehetetlen megnyerni.

Ahelyett hogy azon gondolkozol hogy mivel jobb a másik, tedd a te életedet jobbá, alakíts ki jó baráti hálót, tanulj hogy jobb munkád legyen, mozogj hogy egészségesebb legyél.

"Mit kezdjek ezzel az érzéssel? Hogy fogadjam el, hogy *esetleg* rossz életem van?"

Ülj le és nagyon komolyan gondold át a jövőt: mit szeretnél, írd össze a célokat, ha ez napokig tart, akkor addig aztán kezdj ezen célok megvalósításába, közben ne foglalkozz másokkal.