Hogyan fogadjam el az életem, úgy ahogy van?

Szerintem kevesen vannak, akik ott tartanak, ahol képzelték, hogy fognak.

Nézd úgy, hogy akinek tökéletes, azután mi van?

Az emberi mohóságnak nincs határa, lásd kishazánk társadalmát, akinek több van, az még többet akar, nem értékelik azt, ami van.

Elsőkörben, minden rossz nélkül, szokj le arról, hogy másokhoz hasonlítod magad. Ez az egyik legrosszabb, amit ilyen helyzetben tehetsz. Senki nem indul az életben ugyanarról a pontról, szintről, így teljesen máshol tart mindenki az életben, meg nincs is két teljesen egyforma élet.

Egy időben én is folytan azt néztem, a szaktársaim, volt évfolyamtársak más sulikból, hol tartanak, miket értek el. Ezzel meg csak azt sikerült elérni, hogy mentálisan kerültem mélyebbre onnan, ahol amúgy voltam.

A másik meg, nem biztos, hogy minden rossz olyan, amit csak el kell fogadni. Nem írtál konkrétumot, de lehet, hogy vannak olyan dolgok az életedben, amiken tudnál változtatni, tehát nem kell beletörődni, elfogadni a rosszat.