Mit gondoltok arról a jelenségről, hogy bizonyos szimpatikus embereket dicsérnek, életnek, de azok mégsem viszik semmire az életben?

Például csajozás: rendes, kedves, cuki fiú, akiknek a nők elmondják a problémáikat, de csak barátnak kell, abszolút nem tekiktenek rá férfiként.

Vagy munka: becsületes ember, aki tisztességesen dolgozik, de örül, ha megkapja a minimálbért.

De ami miatt kiírtam a kérdést: a YouTube-on többször előfordult már, hogy szimpatikus hajléktalanokat mutatnak be, akiket a kommentszekcióban imádnak, hogy milyen becsületes, édes ember stb.

Na oszt akkor mit ért azzal, hogy édes ember, amikor hajléktalan?

Ezzel szemben figyeljétek meg:

Bunkó, nagyszájú ember = mindig van csaja.

Másokon átgázoló, aljas ember = sikeres az életben:

[link]

Akkor miről beszélünk?