Mennyire baj vagy elítélendő,ha bizonyos mentális betegek nemhogy együttérzést nem váltanak ki,hanem kifejezetten taszitanak?

A fél világ mentális beteg. Kezdve a nárci főnöktől is akik nem képesek mégcsak normálisan kommunikálni sem, vagy az irigy szomszédokon át akik beszólnak tamadnak csak mert neked van vmid ami neki nincs akkor dögölj is meg, vagy a sok klimaxos mikor támad mert szebb vagy és még lány ezért köveznének meg, vagy amikor barátod szúr hátba hogy rámegy a palidra annyira nem talál magának senkit, vagy a sok magatehetetlen incel, alkoholisták drogosok, vagy akik csak azért ártanak mert csak akkor érzik magukat többnek, a sok féltékeny beteg sérült, a mobbingolók, a depressziósok meg végtelen a lista, ..

Mindezek mellett nekem teljese eltörpül az összes többi fogyatékos. Fel se tűnnek.

Oké, tedd azt, hogy elkerülöd őket, legalább 1 emberrel kevesebb piszkálja őket.

De egyet jó lenne, ha megjegyeznénk:

Mindenki(!!!!) lehet beteg az élete folyamán, nincs full egészséges/tökéletes ember.

Ha én így gondolkodnék, akkor előtte azért belegondolnék abba is:

hogy ha idősebb koromban esetleg ilyen jellegű problémám adódna, akkor én is szeretném, ha mindenki lemondóan kezelne?:):)

#2-essel nagyon egyet tudok érteni. Sokkal gázabbak tudnak lenni a "normálisak" mint általában a mentális betegek. Az utóbbiaknak legalább van rendes kifogásuk arra hogy miért viselkednek úgy ahogy.

Valamint az #5ös is jó pontot hoz fel, fordított helyzetben mit várnál el?

A kérdésedből ítélve neked van igazán dolgod magaddal. Ha taszítanak és elkerülnéd ezen embertársaidat csak azért mert nem pont úgy működik az agyuk mint neked, akkor szerintem veled nagyobb a gond mint velük.

"az én életembe semmit sem adnak csak elvesznek belőle"

Nem csak elvennének belőle, pont hogy adnának lehetőséget neked a fejlődésre. Minimum toleranciát, együttérzést, szeretetet tanulhatnál általuk, jobb emberré válnál, boldogabb lehetnél. Legkisebb nyereséged az lenne hogy nem is lehetne bűntudatod azért mert elkerülöd őket.

Amúgy meg az is elég alacsony fejlettségi szintre vall hogy csak akkor nem kerülsz el valakit ha képes neked adni valamit. EQ terén nem is értem hogy szólhatod le az autistákat.

6 voltam. Azért nagy különbség van aközött hogy messziről elkerülsz valakit vagy a párod lesz, a kettő között azért vannak egyéb szintek is. A kérdésed alapján azt hinné az ember hogy szóba sem állnál velük.

"Ha én egy nárcisztikus pszichopata lennék, akkor nem lepődnék meg, hogy elkerulnek."

Pedig de. Mivel akkor nem is tudnád magadról hogy az vagy. És őket amúgy pont nem kerülik el, mert nekik pont nagyon megnyerő a személyiségük. Legalábbis az elején, amíg ki nem derül a "turpisság". Egy autista párral jobban jársz mert ő legalább végtelenül őszinte.

Mint írtam ez azért más kategória, de tartom hogy sokat lehet tanulni/fejlődni párkapcsolatban is. Ha azt nézed hogy mit kapsz tőle, nem azt hogy mit adhatsz, akkor az nem is szeretet hanem inkább üzlet.

Gondold el ha gyereked lenne. Nála attól függne hogy mit adsz, hogy mit kapsz cserébe? És elhagynád ha nem kapnál eleget? Innen látod melyik szeretet és melyik nem.

7#: Lehet, hogy most így gondolod, hogy:

"akkor nem lepődnék meg, hogy elkerulnek.",

de akkor alapból nem lenne tiszta az ember gondolkodása, így nem feltétlen lenne feltűnő (nem lepne meg) se az, hogy vagy segítenek, se az, ha nem.