Mennyire baj vagy elítélendő,ha bizonyos mentális betegek nemhogy együttérzést nem váltanak ki,hanem kifejezetten taszitanak?

19: ez pont fordítva van. Az autisták kb 1%-a az az általad oly kedvesen szobanövénynek nevezett kategóriába sorolható, a többség "normális"nak látszó ember akire max a csodabogár, excentrikus, különc vagy szaki címkét aggatnád. Ez egy spektrum, aminek egyik végén lévőről alig mondanád meg hogy nem "normális", csak egy-két furcsasága van, a másik vége meg a "szobanövény". A többség pedig mint ahogy a természetes eloszlásnál lenni szokott, a közepe táján van.

A mérnökökről, tudósokról, lángelmékről stb nem véletlenül az a kép él hogy félszegek, maguknak valók, introvertáltak, rossz szociális képességeik vannak, csak a munkájukról tudnak beszélni, stb. Hiszen a többségük a spektrumon van, csak általában magasan funkcionálisak, tudják "maszkolni" az autisztikus tulajdonságaikat - persze nagy mentális erőfeszítések árán, hiszen el kell játszák a normálist. Már gyerekkor óta. Ezek akik manapság tömegével jönnek rá 40+ évesen hogy ők valójában autisták, aspergeresek, rendszerint akkor amikor a gyerekük kapja meg a diagnózist, mivel ez nagyrészt örökletes.

" Egy autista, főleg a súlyosabb fajta, önálló életvitelre korlátozottan, vagy semennyire se képes, nem mer emberek közé kimenni, vagy emberek között dolgozni, pláne nem fogja megváltani a világot, nagy eséllyel munkanélküli lesz"

Természetesen szó sincs arról hogy az autisták mind feltalálók, újítók lennének, ahhoz nagyon egybe kell vágnia az érdeklődésének azzal amire a világnak épp szüksége van, ezért is ritka.

De az emberek közé menni nem tudó az pont tökéletes volt régen a nagy precizitást, rendszerezést, hosszas pepecselést igénylő munkákhoz: órásmester, ötvös, gyógyszerész, kódexmásoló, íródeák, szerzetes, könyvtáros, szerszám és fegyverkészítő, festő, szobrász, stb.

Ezek pont olyan feladatok amikhez hiperfókuszra van szükség, egyedül kell végezni hosszasan, az interakció másokkal pont hogy hátráltatja.

Sajnos ezek a melók tűntek el a gépesítéssel, ők pedig pont a gépies, monoton melókat szerették. Helyette a szolgáltatás szektor nőtt meg, ami egy halál számukra. Mekiben jópofizni vendéggel, munkatársakkal, főnökkel, zajos pörgős környezetben? Instant meltdown. Ők nem erre születtek.

Egy átlag ember meg abba őrülne bele ha napi 8-10 órát kéne egy apró óraszerkezetet nagyítón átnézve birizgálnia.

A súlyos autistának is valószínűleg megvolt az a környezete és feladata nagyon régen amiben ő jól érezte magát és hasznos volt. Cserébe meg ellátták és megvédték őt mert olyan munkát végzett amit senki más nem tudott.

21# Bocsánat, nem sértés akart lenni a kifejezés, de jobb szót nem találtam ki erre. És mondom, ezek a nagyon súlyos fajták. Nyilván nem tehetnek róla.

Ez egy spektrum.. Akinek nem inge, ne vegye magára. Híres feltalálók, koponyák, tudósok szerintem nem autisták, pont ezt írtam a kommentemben. Azért írtam, mert én is autistának tartom magamat, jó, talán nem szobanövénynek, hanem középsúlyosnak, korlátozottan vagyok képes ellátni az életvitelemet..

Házimunkát el tudom végezni, bevásárlás, de munkahelyeken nem tudok hosszabb ideig megmaradni, szociális analfabéta vagyok, az olyan nekem, mint a kínai.. Egyébként munkanélküliek, hajléktalanok között is sok autista lehet, mert nem tudnak dolgozni, vagy nem tudnak beilleszkedni a munkakörnyezetbe, társaságba.

14-es, ne haragudj, de te megidealizálod ezeket a betegségeket.. Ezek nem véletlenül betegségek, te pedig jó színben próbálod feltüntetni ezeket, pedig erősen rontják az ember életkörülményeit.

"A pszichopaták voltak a hadvezérek, törzsfőnökök. Ők képesek voltak meghozni a nehéz döntéseket, hadba küldeni a családapákat, ill. kegyetlenül lemészárolni az ellenség családapáit."

Ez pedig bocsi, de no komment... Ha szerinted a halálba küldeni embereket a társadalom számára jó, értékteremtő, előremutató, vagy hasznos dolog, akkor elég furcsa a gondolkodásod.

22-24: ezeket nem az ujjamból szoptam, a legújabb kutatások alapján már nem betegségként kezelik. Régebben rendellenesség volt a hivatalos megnevezése (disorder), mára már állapotnak nevezik (condition). Ha egyértelműen csak hátránnyal járna, az evolúció már rég kigyomlálta volna az autizmust, vagy legalábbis nagyon alacsony szintre levitte volna az előfordulását (pl a vérzékenység az emberek 0.02%-át érinti, az autizmus spektrum viszont 3-4%!).

Több száz gén határozza meg, melyek külön-külön előnyöket adnak (kreativitás, intelligencia, racionalitás, kifinomult érzékek, stb), de mint minden genetikai tulajdonság, mindegyiknek ára van (szociális problémák, túlérzékenység, érzelmi diszreguláció, stb). Ha túl sok kapcsol be ezekből a génekből, az már több hátrányt ad mint előnyt.

Pl tipikus példa a bőrszín az előny/ár jelenségre: a fehér bőrszín előny északon, több D vitamin termelődik a kevesebb napsütésben. "Cserébe" a fehér bőr hajlamosabb leégni, bőrrák kockázata nagyobb, ekcéma is fehér bőrre jellemző stb. A barnabőrűeknek viszont északon D vitamint kell szedniük ha egészségesek akarnak maradni. Egyik bőrszín sem "jó" vagy "rossz", csak a neki megfelelő környezetben működik jól.

Az autizmus gének maguktól is ki-be kapcsolgatnak mint amikor egy pakli kártyát megkeversz, de 50-60%ban örökletesek is. Ezért lehet autista gyereke annak akinél a családban senki nem volt az, de nagyobb eséllyel lesz autista az akinél volt a családban, ill két autistának is simán lehet nem autista gyereke.

Ez a hatalmas diverzitás is azt mutatja hogy nem egy rendellenességről van szó, hanem sok hasznos tulajdonságról, ami egy szint fölött már túl sok a jóból.

"Ha szerinted a halálba küldeni embereket a társadalom számára jó, értékteremtő, előremutató, vagy hasznos dolog, akkor elég furcsa a gondolkodásod."

Pedig néha pont arra van szükség.

Mióta léteznek emberek, létezett háború is. A csimpánzok is háborúznak szó szerint. Ha a szomszéd törzs le akarja kaszabolni a tiedet, akkor a katonák nagyrésze akiket harcra parancsolsz, meg fognak halni. Ha azon érzelegsz hogy de hát a Józsinak most született gyereke, és Józsi a legerősebb a csapatban, és emiatt nem küldöd a csatába, akkor Józsi gyereke se fogja túlélni. Ezeket a nehéz döntéseket marha nehezen hozza meg egy átlagember. Egy pszichopata könnyen kikapcsolja az érzelmeit és az embereket ilyenkor eszköznek tekinti azért hogy nyerhessen. Háborúban pont ez kell! Ha egy háborúban részt vesz egy pszichopata, nagyon remélem hogy az én oldalamon áll ;)

26# Én se tudom, egyetértek.

25-ös, a véleményemet továbbra ia fenntartom. Megideologizálod ezt az egészet. Már-már nem is betegségként tekintesz rájuk. Tipikus példája vagy a politikailag korrekt beszédmódnak.. Elsősorban kezelni kellene ezeket a betegségeket, nem homokba dugni a fejünket, mert az semennyire nem visz előre.

Ezek az emberek szenvednek az állapotuk miatt, te pedig itt ecsetelgeted az előnyeit ezeknek. Bocsi, de ez röhejes... Lehet vannak jól funkcionáló autisták, de értsd meg, hogy azok a törpe kisebbséghez tartoznak. A háborús példád pedg továbbra is nagyon morbid, amit meg legutóbb írtál ezzel kapcsolatban, az egyenesen ijesztő...

Ja, és egy pszichopatát, ha kiismernek a végén, akkor ott hagyják egyedül egymagára. Nem minden pszichopatából lesz uralkodó, hadvezér, ez csak a te naív vágyálmod. Bár az igaz, hogy az érzéketlenségük miatt magas pozíciókat érhetnek el, ezért lesznek pl cégigazgatók, de nem riadnak vissza bűncselekményektől sem, mert nincs empátiájuk, bűntudatuk, ezért a butábbik részük könnyen kerülhet a böribe.. Értelmes ember meg, aki kiismerte őket, kerüli őket. A pszichopatának látszatélete, kirakatélete van, olyan, mint egy kártyavár. De ha lelepleződik a kirakatélete, lehullik a maszk róla, összeomlik a kártyavára, akkor általában hibát hibára halmoz, bepánikol és megsemmisül..

26: azért "trend" mert sokminden amit eddig rendellenességnek gondoltak, kiderült hogy egyrészt nem is az, mivel számos előnyökkel is jár, másrészt észrevették hogy a negatív címkézés egyfajta önbeteljesítő jóslatként működik, egyfajta negatív placebo hatás. Ha rámondod valakire hogy hülye, elhiszi magáról, erőfeszítéseket se tesz, a környezete sem ad neki esélyt se ill. lehúzza, és emiatt tényleg nagyon hülye lesz, pedig ellenkező esetben nem vagy csak alig lenne az. Nagyon sokminden függ az egyén és a környezet hozzáállásától, nagyságrendbeli különbségek lesznek az életminőségében.

Utánanéztem hogy ne mondjak hülyeséget: a spektrumon lévők kb 50%-a a magasan funkcionáló, átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkező (amit korábban aspergeresnek hívtak), ők normális vagy kiemelkedő életet élnek, de szociális téren hátrányban vannak. Ha őket kérdezed, egyáltalán nem szenvednek az állapotuktól, max a többi ember hozzáállásától.

Kb 30% a közepesen problémás, ők segítségre szorulnak, de idővel képesek magukról gondoskodni, átlagos intelligenciával rendelkeznek.

És kb 20% a súlyos kategória, ők egész életükben segítségre szorulnak, átlag alatti intelligenciával és nem szoktak beszélni sem (bár értenek mindent). Ők a szörnyű "ára" a magasan funkcionálóknak, annak hogy ezzel a természet "kísérletezik".

Míg az első kategóriának rendszerint szokott családja lenni és gyerekei is kb ugyanannyi van mint az átlagembernek. A közepes kategória már hátrányban van etéren és kb fele annyi gyerekük van, a súlyosaknál ritka a szaporodás, kb 5%nak lesz gyereke.

Ez alapján egyáltalán nem olyan rossz a helyzet mint ahogy te beállítod, de beismerem rosszabb kicsit mint a rózsaszín kép amit festettem mielőtt jobban utánanéztem. Mindenesetre a magasan funkcionálót semmiképp nem nevezném betegségnek, Taigetoszra valónak pláne nem, mert azzal kb a kőkorszak szintjére húznánk vissza az emberiséget.

A legkiemelkedőbb feltalálók, újítók, művészek, gondolkodók többsége a spektrumon volt. Ha ők egy "hiba", akkor az eredményeiket sem szabadna felhasználnunk, ahogy a hitleri fajelmélet kidolgozóinak eredményeit sem használjuk.

27: megint leírom, ezek nem a saját meglátásaim, hanem a tudomány mai állása szerint ezek nem betegségek hanem olyan emberi változatosságok mint a hajszín vagy szemszín. Én csak utánaolvastam és az érvek meggyőztek arról hogy amit én is gondoltam régen erről, csak egy tévedés, mert szűk látókörrel a mai modern társadalmunkba szempontjai alapján gondoltam őket betegeknek, mint kb mindenki a közelmúltban.

Csakhogy ahogy mi élünk most, az az emberiség történetének egy ezrelékére se volt jellemző. Kis, max 100 fős csoportokban éltünk millió éven át, arra fejlődtünk ki. Ennek része volt hogy a csoportok túlélési esélyét növelte ha egyesek bizonyos feladatokra specializálódtak. Néha elég volt beletanulni valamibe, de voltak olyan feladatok amikhez bizonyos genetikai adottságok is kellettek. Pl a schizo és a pszichopata 1-1%-ban fordul elő nagyjából, és mitadisten, ez pont annyi hogy nagyjából minden történelem előtti csoportra jusson egy. Amit a mai természeti népeknél is látunk: szinte mindig van egy törzsfőnök és egy sámán szerepű a csoportban.

Én értem hogy szemkerekítő ez a gondolat neked mert egész életedben csak a rosszat, a beteget láttad ebben, de ha kicsit kinyitod a gondolkodásodat akkor beláthatnád hogy ez az egyén és a csoport túlélését is képes volt növelni az alábbi tulajdonságaik miatt:

1. Félelemnélküliség és rizikóvállalás:

- vadászatnál képes nagyobb, veszélyesebb állatot elejteni

- felfedezés: ismeretlen területekre behatolni erőforrásokért vagy migráció miatt

- harc: a csoport megvédése vagy riválisok megtámadása hezitálás nélkül

2. Manipuláció és szociális dominancia:

vezető pozíció: magas rangra kerülés, ellenfelek kijátszása

szaporodás: sárm vagy megnyerő viselkedés által könnyebb párosodás

3. Empátiahiány

- előny: képesek nehéz, élet-halál döntések meghozatalára

- mások feláldozása: ezzel saját vagy családja túlélési előnyhöz jut

-erőforrás verseny: bűntudat nélkül képes erőforrásokat elvenni gyengébbektől szűkös időkben, ezáltal a saját csoportjának túlélését biztosította

4. Erőszakos és kaotikus helyzetekben sikeres

- történelem előtti időkben gyakori volt a csoporton belüli zavargás és erőszak. Az impulzivitás és a bűntudat hiánya segítette őket hogy hamar a helyzet magaslatára kerüljenek, ezáltal a túlélési esélyük és a szaporodási esélyük is nőtt.

5. Csoportdiverzitás:

- az olyan csoportok amiknek tagjai változatosabbak voltak, köztük pszichopaták, skizofrének, autisták, stb sokkal jobban tudtak alkalmazkodni változó, új környezetekhez, ezáltal a túlélési esélyük is nőtt, ezért az ilyen diverz csoportok maradtak fenn. Ezt a genetikánk is támogatta, hogy időnként mindig megjelenik egy kis százalékban egy pár olyan amit nemrég még betegségnek hittünk.

6. Balansz

- Mint a legtöbb genetikai tulajdonság, ez is olyan hogy az előnyök-hátrányok egyensúlyban vannak tartva. Vszeg azért 1% a pszichopátia előfordulása, mert ilyen arányban több az előnye mint a hátránya. Pl a csoport elbírt egy pár belső gyilkosságot azért hogy cserébe nagyobb eséllyel fennmaradjanak ha jön az ellenséges csoport. Egy nagyobb százalék már valószínűleg több gondot okoz mint hasznot.

Természetesen ha egyén szintjén nézzük, szörnyű lehet egy pszichopatával együtt élni vagy a rossz oldalára kerülni, de ha az ökológiáját nézzük a dolognak akkor pont hogy a túlélési esélyeit növeli a

fajnak, ezért léteznek.