Szerintetek a targyak potolhatok?

Van, ami pótolhatatlan. Pl. a kézzel hímzett, horgolt, kötött dolgok, amiket nagymamámtól kaptam, de ugyanígy ragaszkodok életem első edényéhez, amik akkor kaptam, mikor külön költöztem. Ez a régi zomácos cucc, igazából pont akkora, hogy egy főnek elég kaját tudsz benne főzni, nagyon kellett dugdosnom a lakótársak elől anno, mert annyira ütött-kopott volt, hogy volt, aki arra használta, hogy kamillatea felett gőzölve beletaknyoljon, mikor meg volt fázva, és nem értette, mi a problémám, hiszen ez egy ócskavas, a szülei a kutyát etetik ilyenből. Én meg nem is eszek belőle akármit, csak a legjobb ételeket, és mikor elkezdte kikezdeni az idő a zománcot, elvittem javíttatni, ahol szintén megkérdezték, hogy miért költök rá ennyit, egy új edény olcsóbb lenne...

Van, ami pótolható, pl. a telefonom, laptopom tönkrement, esetleg bosszús voltam azért, hogy most x ezret ki kell adnom, de magával a tárggyal az volt a legnagyobb problémám, hogy hová kell kidobni, mert a rendes szemétbe ugye nem lehet. Ugyanitt, van olyan bögrém, ami ha ripityára törne, pont leszarnám, csak egy bögre, és van még elég, de van olyan, ami miatt nagyon magam alatt lennék, mert valakitől kaptam, vagy valami emlékezetes helyen vettem. Egyik ilyen bögrémet véletlenül leverte valaki, odáig elmentem, hogy összeszedtem és csemperagasztóval összeragasztottam a szilánkokat, nem egy funkcionáló bögre, már csak dísz, de legalább még megvan :')

Vannak dolgok, tárgyak, amiknek akkora és/vagy olyan érzelmi értékük van, amik számomra pótolhatatlanok. Lehet, van belőlük még x a boltokban, de azok nem az eredetiek, amikhez az emlék, érték fűződik.

Régen nagyon ragaszkodtam a legtöbb holmimhoz, mára már csak töredékükhöz, de azokhoz valóban okkal.