Melyik csoport a legkevésbé szégyenlős közös meztelenség helyszínén: középiskolások, egyetemisták, dolgozó huszonéves fiatalok?

Mi az ok?

Vannak a szégyenlősök, és vannak, akik efféle komplexusoktól nem szenvednek. Ez a két csoport más szabályok szerint éli az életét, vagyis más kultúrával rendelkeznek.

A kérdés: miért nyer teret a szégyenlősök kultúrája a másik rovására?

Az együttélés szabályai úgy vannak megalkotva, hogy a szégyenlősök csoportja a nyilvános tér nagy részét uralja, míg a nem-szégyenlősök a szabadságukat csak elkülönített terekben élhetik meg, amelyek elvétve találhatóak csak meg és gyakran nyitvatartási időhöz és belépődíjhoz kötöttek.

Ha neadjisten ezeken a tereken kívül élné meg egy nem-szégyenlős a ruhaviseléstől való szabadságát, azzal nemcsak a megszégyenítést kockáztatja, de különféle retorziókat is, mint kitiltás, szabálysértési vagy büntetőeljárás. A szégyenlősök természetesnek veszik, hogy végső esetben az állam fog fellépni az ő komplexusukért, míg ilyesmit a naturisták nem várhatnak el.

Mondhatjuk persze, hogy a nudista helyeken meg tilos ruhát viselni, de ha valaki mégis megtenné, korántsem visel vele akkora kockázatot, mint a meztelenséggel egy ruhaviselést előíró helyen.

Ruhát viselni tehát mindig az egyszerűbb, olcsóbb és veszélytelenebb alternatíva.

Egy komplexusoktól nem szenvedő ember számára nem jelent problémát szükség esetén ruhát viselni, míg egy szégyenlős számára elképzelhetetlen a meztelenség mások társaságában. A közös nevező tehát az, hogy mindenki ruhát visel, mert azt mindenki el tudja fogadni.

Ez az a mechanizmus, amely miatt egy toleráns kultúra, ez esetben a naturizmus mindig visszaszorul a másságot nem tűrő (esetünkben: szégyenlős) kultúra javára.

Érdekes cikkek arról, miért nyert ismét teret a szégyenlősség (nem túl jó automatikus fordítás; ha tudsz németül, olvasd inkább eredetiben):

[link]

[link]