30 év körüli nők hol tart most az életetek?

37 éves vagyok, én elégedett vagyok az életem alakulásával. Két gyerek, már nagyobbak (17 és 9 évesek), másodszorra vagyok férjnél (a gyerekek nem közösek, és nem is tervezünk már gyereket vállalni). Mindenünk megvan, nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, a férjem pedig olyan társ, akit korábban álmodni sem tudtam volna magam mellé.

Elmúltam már 30, mire a nekem való szakmát megtaláltam, de megérte kivárni, azóta abban dolgozom vállalkozóként, előtte mindig alkalmazott voltam. Még nagyon sok tervem és célom van a munkában is és a magánéletben is, imádok új dolgokat tanulni, szerencsére van is rá lehetőségem.

- Férj: Házasodni nem tervezek, de megvan a férfi, akivel életünk végéig tervezünk.

- Gyerek: Nincs, és még nem döntöttük el, hogy szeretnénk-e. Az ösztön megvan, de a világ perpillanat nem a legjobb, és nincs rá garancia, hogy jobb lesz. Mindegy, komolyan úgyis csak akkor fogok ezen gondolkodni, ha már lesz a nevemen saját lakás. (A páromnak van több is, ez az én biztonságérzetemnek kell.)

- Lakás: Még nincs meg, de alakul a pénzösszeg. Nem garzon a terv, de nem is palota. Még kb. 2-3 év, hogy ott tartsak.

- Jó munkahely: Az van. Több lábon állok az álomszakmámban (pszichológia). Szerintem ez a legfőbb sikere az életemnek. A magánéleti dolgaim is akkor kezdtek el beindulni, amikor a szakmai dolgok megértek és olajozottan működni kezdtek.

27/N

Sikerült iszonyatos munka és megfeszítéssel külföldre költözni.

Leszbikus vagyok, feleségem van. Gyereket nem szeretnénk, kutya, macska tervben van.

Albérletben lakunk, munka megvan, megyeget de semmi extra.

Saját lakás az itteni piac mellett nem valószínű, de a magánéletem szabadsága megéri még így is.

35/N

A pozitív dolgok: munkák és az ahhoz való képességek meg lehetőségek terén elkényeztetett az élet, szóval abban maximálisan elégedett vagyok. Van egy kisebb lakásom is, ennek is nyilván nagyon örülök, mert amikor vettem, akkor még pont megtehettem, rá kb. 2 év múlva már nagyon elszaladtak az árak.

A nem annyira pozitív: a férjre és családra való lehetőségek valahogy nem igazán találtak meg soha, pár hónapos kapcsolataim szoktak rendszerint lenni, valami mindig elromlik vagy már eleve rossz, pedig mint minden hasonló cipőben lévő nő, végzem a nagy önreflexiókat, jártam pszichológushoz, olvastam könyveket... És persze ott van a fejemben, hogy aki 18 évesen összekerült a jövőbeli férjével, valószínűleg ő se az önfejlesztés miatt jutott idáig, szóval kétséges, hogy azon kellene töprengeni, mi a hiba bennem, egyszerűen valószínűleg ahogy munkában megtalál, itt elkerül a szerencse / nem lehet minden jó / mindenkinek más az életfeladata., stb. :)

30