30 év körüli nők hol tart most az életetek?

14-es válaszoló vagyok (aki 27 éves).

Én pl azért nem akarok egyenlőre gyereket, mert utálom őket. Komolyan. Tudom, mindenki azzal jön hogy a saját gyerekedet szeretni fogom meg az teljesen más lesz stb... de a gyereküvöltéstől agyideget kapok, és egyszerüen nem tudom elképzelni hogy pelenkázom a gyereket meg stb... komolyan, a kutyám után gond nélkül feltakarítom a szart meg a hányást, de amikor megérzem a babaszar szagot, elájulok. De ezt a "cuki kisbaba illatot" is utálom, hányingerem van tőle. De egy 6-7 éves gyerekkel már elvagyok, szóval lehet hogy ha odajutok, inkább az örökbefogadást választom. Na meg van egy betegségem, 100% hogy a gyerekem örökölné, és neki nem akarom ezt az életet.

Munkahelyes kérdésre a válasz: irodai munka, számlázás és vevőszolgálat, 330 000 ft.

Itt mindenki jól keres, saját lakással 30 évesen? Én 27 vagyok, de esélytelen, még egy garzont se tudok venni. Pedig sokat dolgoztam, spóroltam már az elmúlt években, de albérlet mellett nehéz akár az önerőt is összeszedni.

Az a szerencse, hogy gyereket én sem akarok soha, nem az én utam az ilyen hagyományos férj és gyerekes élet. Sose vágytam rá, csak a média tolja állandóan, hogy mindenkinek úgy kell élni. De nehogy már kívül állók jobban tudják, hogy nekem mi a jó.

Nyilván egy pár az jó lenne a jövőben, aki hasonlóan gondolkodik és ketten talán előrébb jutnánk. De amíg nincs megfelelő személy, addig én nagyon kompromisszumos kapcsolatba nem megyek bele. Nem a szőke hercegre várok, de nyilván vannak az embernek elképzelései, hogy milyen embert szeretne maga mellé. Lehet sosem lesz ilyen, de inkább vagyok boldog egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

A negatív dolgok, pl az anyagi helyzetem ellenére elégedett vagyok sok mindennel az életemben. Sosincs olyan, hogy az ember minden téren sínen legyen, mindig történnek az emberrel negatív dolgok is. Ettől függetlenül nálam úgy érzem a pozitív felé billen a mérleg, mert szinte mindennap történik velem valami jó dolog. Ezekre próbálok koncentrálni

Elég nyomasztó hallani...

Elköltözni bárhová Pest, ország másik fele, külföld?

#26

nyilván a 89 környékén véget érő "szocializmus" kényszerít téged arra, hogy egy putriban éld le az életed

Kíváncsi lennék, ennek a kérdésnek mi a célja, miért kell összeméregetni a nők életét, mintha ez valami verseny lenne.

Mindenkinek mások a prioritások, a lehetőségek, az adottságok az életében, az a fontos, hogy magadhoz - és a magaddal szemben támasztott elvárásokhoz - képest hol tartasz.

Én pl. régen azt gondoltam, hogy "30 előtt kell szülni", hiszen a társadalom és a környezetem világ életemben ezt sulykolta belém, majd szépen lassan, ahogy közelítettem a 30-at, ráébredtem, hogy ez a társadalmi elvárás egy borzasztó nagy és szükségtelen teher a nőknek, ráadásul a mai világban még nehezen is kivitelezhető, hogy eleget tegyünk neki.

6 évig jártam egyetemre, és még utána szerettem volna némi karriert és egzisztenciát építeni, így hiába vagyok 8 éve párkapcsolatban, 1 éve házas, de még "csak" most van úton a baba, hiszen matematikailag másképp nem lett volna lehetőségem minden egyebet megélni, amit szerettem volna. Így én nem szültem 30 előtt, mégsem hiszem, hogy bármiről lekéstem volna, vagy bármit másképp kellett volna tennem. Jobb úgy belekezdeni a gyereknevelésbe is - legalábbis személy szerint nekem - hogy teljes embernek érzem magam, buliztam, haveroztam, tanultam, dolgoztam, mindenféle tekintetben ismerem magam és szeretem az életem. Nem is beszélve arról, hogy a párommal tudtunk kettesben bőven időt együtt tölteni, nem rögtön a szülői szerepbe ugrottunk bele, hanem voltunk "csak mi".

Most viszont nagyon örülök a készülőben lévő apróságnak és már nagyon várom, hogy ez a szakasza is elkezdődjön az életemnek.

Az számít, hogy a Te életedben minek mikor és hogyan van meg a helye, nem pedig, az hogy más hol tart, nem vagy lemaradva semmiről.