40 év körüli gyermektelen nők - hogyan alakult így az életetek, és mit gondoltok a jövőről?

Van párom. Gyerek azért nincs, mert nem jött össze. Nekem vannak nőgyógyászati problémáim, amik meddőséget is okoznak. De még nem adtam fel.

Páromnak ez nem olyan fontos, mert neki az előző házasságából van gyereke. Miattam szeretne, de neki nem okoz lelki gondokat, ha nem lesz.

Én kezdem rosszul megélni, mert azért bizonyos életkor felett már elviekben sem sikerülhet.

Úgy érzem, hogy fel fogom tudni dolgozni, ha tényleg nem lesz.

Amit nem tudok feldolgozni, az mások hozzáállása a helyzetemhez. Sok bántást kapok, hogy miért nincs gyerekem. Mintha én nem szeretnék. Úgy érzem, hogy ezért alacsonyabb rendű embernek tekintenek, mint egy gyermekest.

42 vagyok, házas.

Soha nem akartam gyereket. Volt olyan szépreményű kapcsolatom, ahol csak és kizárólag amiatt szakítottam, mert a férfi ragaszkodott volna hozzá.

Mit gondolok a jövőről?

Megy minden a maga útján: tervek, célok - sikerek vagy kudarcok.

Általában azok szemétkednek, akik szinte irigyek, hogy más "megúszta" gyerek nélkül, miközben ők, akik teljesen tisztában vannak vele, hogy alkalmatlanok gyereknevelésre, és eszük ágában se volt vállalni, kénytelenek valahogy végigvinni egy ilyen horderejű feladatot, miközben telesen tiszta előttük is, hogy teljes bénázás, amit művelnek.

Jó, van olyan, aki simán csak szemétkedik, de eléggé megfigyelhető, hogy a semmire nem alkalmas idióták műfaja ez leginkább.