Az élet mindenkinek nehéz?

Az ilyen "67 Millás BMW" dumától falra mászok...

Ráadásul pont "67", mintha valami konkrét vágyában látná a megoldást az élete problémáira, ráadásul valaminek a megszerzésében, vagy irigyel vkit aki most vett egy olyat.

Megsúgom: bármilyen kocsiban ülsz, a hétköznapjaidban ugyanolyan érzés lesz. Fel se tűnik hány millás.

Nekem jól menő szingli vállalkozóként volt fiatalkoromban drága kocsim meg menő sport motorom, alkalmazott családapaként meg olcsóbb családi kocsim. Amikor megvettem a drága kocsit persze hogy volt bennem büszkeség, nagyon menő volt, volt sok irigykedő, talán 1-2 hétig maga az élmény is marha jó volt. És fordítva, a 7 személyes dacia meg szar érzés volt kicsit, lejebb adás, "ide jutottam", stb. Ez is kb 1-2 hétig tartott.

Utána tök mindegy volt a hétköznapokban. Megszoktam mindkét kocsit ugyanúgy. Csak egy kocsi volt mindkét esetben, egy eszköz amivel a mindennapi ügyeimet intéztem. Ugyanúgy szar volt a dugóban, ugyanúgy idegeskedtem ha késésben voltam, és ugyanúgy lehet veszekedni bárkivel benne :D

Ráadásul már a luxus autók nem adnak annyival többet az aljához képest mint régen. Anno a traban-merdzsó között tényleg nagy különbség volt. Ma már a daciaban is van klíma, ülésfűtés, apple car play, kamerák, tempomat, automata távolsági, stb. Ezek tényleg nagyon javítják az élményt. De manapság már csak értelmetlen hülyeségeket tesznek a luxus autókba amiknek semmi igazi hasznuk. Pl előző kocsim magától be tudott parkolni ami akkor még nagy kunszt volt. Egyszer kétszer kipróbáltam az elején, ámultam nagyokat meg másoknak mutogattam, aztán soha többet. A hétköznapokban annyira sokszor bele kell avatkozni hogy sokkal egyszerűbb ha én csinálom.

Dacian nincs, fel se tűnik :)

Majd én azt tudom milyen kocsiban akarok ulni, ne más magyarázza már meg nekem mit tudjak

Csak mert neked ugyanolyan egy sportkocsi mint egy Dacia azt pont leszarom

Ezen latszik hogy nem becsulod meg a sportkocsidat hanem egy kalap alá veszed egy Daciával

Majd rájössz. Még nagyon gyerek vagy. Futsz a semmi után. Hatalmas erőfeszítések évekig egy játékszerért ami hamar megunsz és hamar tönkre is megy.

Koppannod kell még párat mire megtalálod azt ami igazán fontos. Csak ne tartson túl sokáig mire rájössz.

Nekem csak egy dolog fontos: a szabadság

Es az megvan

18: nem érted amit 17-es mond? Nem fogsz örülni neki akkor sem amikor használod! Nagyon gyorsan megszokja az ember. 1-2 hétig örülsz neki, utána hétköznapi lesz az is.

Amid most van, ha elvennék, szenvednél tőle és csak arra vágynál hogy visszakaphasd. Legalább annyira vágynál rá mint most a sportkocsira. Aztán visszakapnád, örülnél neki pár hétig és utána ugyanott lennél mint most: hétköznapi lenne.

Ha meglenne a 67 millás, pár hónap se telne el, a 100 millásra kacsintgatnál... Hol a vége? Mikor leszel elégedett? Miért ne lehetnél már most az?

Nem egészen

Én nem úgy működök

Nem vagyok autóbolond és örülök neki amikor használom

Nagyon ritka az a kocsi ami tetszik, még ritkább amig meg is veszek

Nem vagyok CR hogy 50 kocsi álljon a garázsomba

Összvissz 1 kocsim van

Ha megunom, eladom

De kb 6-8 évente veszek másik kocsit