Megpróbálok kevesebbet beszélni, rövidebb mondatokat mondani, hogy kedvelhetőbb társaság legyek. De így meg az én igényeim nem lesznek kielégítve?

Nem.

Egyébként múltkor is elmagyaráztuk: nem az a baj, hogy sokat beszélsz, hanem hogy szinte semmit nem mondasz. Olvasd vissza ezt a szöveget is: felesleges barokkos körmondatok, de nagyrészt inkább sajnáltatás, holott konkrét példát is lehetne írni. Másrészt nem is érteném, mit szeretnél, ha a korábbi kérdésedet nem olvasom.

Milyen igényed nem merül ki? Hogy nem hallathatod a hangodat? Az emberek nem eszközök erre, nem kötelességük, hogy hallgassanak csak ezért.

És nem korrekt magadat mások elvárásainak áldozataként bemutatni. A szó, amit keresel: kompromisszum.

Pedig itt valóban kompromisszumra, vagy abból többre, lesz majd szükség, ezt máshogy aligha lehet megoldani.

Beszélhetsz, fogalmazhatsz árnyaltan, gördülékenyen, sokszorosan összetett mondatokat használva, ha közben nincs is benne túl nagy mögöttes tartalom, illetve a másik fél sem bírja már azt hallgatni. Főleg, ha amúgy az egészet le lehetne tudni pár szóban, vagy egy rövid mondattal. Oda meg felesleges a körítés.

Elhiszem, hogy egy ilyen megszokáson, berögződésen nehéz változtatni, de az emberek nagyjának -jogosan- nincs türelme, kedve hosszú litániákat olvasni, hallgatni.