Mentálisan hogy lehet feldolgozni hogy az ember elvesztegette a fiatalságát, vagy hogy megöregedett?

Én 35 vagyok, 3 gyerekes apa vagyok, ha van a közelben egy akármilyen jó koncert, simán elmegyek rá, akár egyedül is.

A múltkor Leander Kills koncerten egy nyugdíjas nénike csápolt az első sorban, az ég világon senki nem nevette ki...

De kérdező, te csak ülj otthon a négy fal között, húzd le a redőnyöket, és sajnáld magad, ha csak ennyi eszed van...

Feltétlenül a bulizás valamelyik formája (házibulik, szigetfélék) jelenti neked az életet? Más tevékenység vagy hobbi nem érdekel?

Mindenki máshogy viseli az öregedést, más is van, aki megszenved vele, ebben nincs semmi furcsa.

A balsorsodért (az elvesztegetett fiatalságodért) nagyrészt te vagy a hibás. 20-30 éves korodban ki tartott vissza a buliktól.

Én simán megtehetném, hogy hetijeggyel a Szigeten lennék. De nem teszem. Én másképpen bulizom. Nekem egy 5-6 fős beszélgetős társasozás/grillezés a buli. Nem érzem azt, hogy elvesztegetném a fiatalságomat 29 évesen. Mindenki másképp szeret bulizni.

#19 Áh, már értem! :) Magadból indulsz ki. Te vagy az, aki röhög a bulizó időseken, ezért félsz attól, hogy a nálad fiatalabbak meg rajtad fognak röhögni. Értem már.

Megnyugtatlak: viszonylag kevés a hozzád hasonló tahó a koncerteken, fesztiválokon. És úgysem számít a véleményük, hiszen csak ostoba tahók. Tulajdonképpen még közösséget is tudsz velük vállalni.